Hello 2017!

Sokan csináljuk ezt... Minden év végén összegezzük az elmúlt egy esztendőt. Mi változott körülöttünk, mi változott bennünk? Nem mondom, hogy 2016 volt a kedvenc évem, de számomra nem is volt olyan borzalmas, mint ahogy azt az ismerőseim Facebook posztjaiban olvastam. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány olyan kiírást láttam, amelyben az illető elégedett volt az évével. 

Mennyivel könnyebb azt mondani, hogy körülöttünk sok a hülye, a világ a hibás, én ugyan nem! Az teljesen kizárt! Hah! Persze! Szóval... Én is összegeztem és nem, magam sem vagyok maximálisan elégedett a 2016-os történésekkel. Nem mondanám, hogy túlságosan sokat kaptam, vagy olyan irányba haladtam volna, amerre valóban menni szeretnék... DE! Az elmúlt években történtek sokkal rosszabb dolgok is, amikor tényleg úgy vártam Szilveszter éjjelét, mint a messiást. Na, akkor lezárhatjuk ezt a sok rosszat, elrakom egy fiókba és soha többé ki se nyitom. Majd az új év csak jókat fog hozni, mert én nagyon megérdemlem már. És aztán mindent ugyanúgy tettem tovább, mint az előző évben. Léteztem. Félreértettem. Elvesztem. Nem éltem. Nem terveztem. Semmin sem változtattam.

Tervek. Most ez nagyképűen hangozhat, de azt hiszem ebben mindig is jó voltam, mert nem igazán emlékszem olyanra, amit kitűztem és ne hajtottam volna végre. Sok évnyi szívás után körülbelül másfél éve elhatároztam például, hogy teszek az okoskodó szerkesztőkre és csinálok egy saját lapot. Nem hajtom többé más malmára a vizet. Ez lett a BSIDE Hungary, ami jelenleg "csak" hobbi, de tudom, hogy beérik majd az a gyönyörű gyümölcs. Addig dolgozom, fejlődöm, többé válok.

Szeretünk mindent időponthoz kötni. Majd jövő hétfőn elkezdem a fogyókúrát, majd jövőre többet spórolok... Majd. Pedig a legfontosabb alapszabály, hogy ma még ma van, de holnap már tegnap lesz... Úgy döntöttem, hogy idén nem menetközben találom ki céljaim, hanem már január 1-től tervek vezérelnek majd. Ezeket pedig nem csak magamnak írom össze a határidőnaplómba, hanem néhányukat veletek is megosztom. Aztán 2017.12.31-én elárulom, hogy mi valósult meg belőlük. Mondanám, hogy ha a fele teljesül, akkor már elégedett leszek, de nem. Kosként akkor leszek boldog, ha 100-ból 100-at kipipálhatok. Főleg azért, mert ezek maximálisan rajtam állnak és egyik sem egy lehetetlen cél.

Akkor jöjjön is néhány:
- Sport. Tudom, ez már nevetségesen közhelyes, de én is belevágok ismét. Már volt néhány ilyen időszak az életemben és az összegzésnél rájöttem, hogy a sporttal teli szakaszomban voltam igazán termékeny író, kreatív kolléga, türelmes barát és úgy igazán egy MAGABIZTOS EMBER. De mindig, ha elértem a kívánt formát, akkor már fel is adtam... Idén nyerni fogok. 
- Amikor túl sok a feladat és felemészt a stressz, gyakran olyanokon vezetem le, akik a legközelebb állnak hozzám. Ekkor fogok még többet sportolni, többet gondolkodni, megtisztítani a lelkem. Mert lehet, hogy ezek az emberek megbocsájtanak, de nem felejtenek... És az a legrosszabb az egészben! Ennyit nem érnek meg a feszkós napok...
- Szerencsés ember vagyok, mert egy csodálatos édesanya és igaz barátok vesznek körbe. Ha azonban a családomat kellene nektek bemutatnom, akkor kapnátok egy kisebb szappanoperát teli ármánykodással, rosszindulattal, tucatnyi fájdalomforrással. Ha nem élném át ezeket, el sem hinném, hogy mindez igaz... Mostantól ezekre a dolgokra egyáltalán nem figyelek oda, mert nem érdemlik meg, hogy miattuk készüljek ki, akárcsak egyetlen percre is. Nem, mert mások számítanak rám és én is rájuk. Amíg valaki azt mondja, hogy "Maradj még!", addig mindened megvan. Együtt pedig erősebbek vagyunk a legnagyobb gonosznál is. A történet vége a HAPPY end. :) Sorry, rokonság!
- Fotózni, videózni, longboardozni (hello egyensúlyérzék!), főzni (khm) tanulok.
- A már említett BSIDE Hungary-t magasabb fokra kapcsoljuk és nagyot robbantunk. Köszönet minden társnak, aki ehhez hozzájárul! Hálám nem marad el!
- Jó keresztanya leszek, aki rosszaságot csinál a lurkóból!
- Heti 1 blog itt!
- Szigorlatozom az ELTE-n és ettől nem tojok be (Fuuuu. Ezt még gyakorolnom kell!).
- Regényt írok.
- Vezetek.
- Gokartozni szeretnék!
- Utazni, utazni, utazni!
- Az évek óta foglalkoztató tattoo-k nem véletlenül nem hagynak nyugodni... Bocsi Anyu!

Bár még csak január másodikát írunk, de érzem, hogy sok minden más lesz. Ugye Ti is kitűztetek célokat? Kívánom, hogy teljesüljön minden vágyatok és december 31-én elégedetten gondoljatok vissza 2017-re! Mindent bele!

Hamarosan találkozunk!
Niki


Tetszett ez a bejegyzés? Köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

IMPRESSZUM

Amikor fotósként gondolnak rám >>> NENE képek