Kéne még egy kör... Akarom mondani: Könyv

Életszag. Ezt szeretem a legjobban, ha alkotásról van szó. Lehet ez zene, film, színház vagy éppen egy könyv. Legyen életszagú! A karakterek, a sorok szólhassanak a szomszédról, a barátnőmről, egy rokonomról, vagy akár rólam.

Ha valakinek megadatik, hogy a hobbija legyen a munkája (és fordítva), akkor bizony nagyon oda kell figyelnie, mert ez egy veszélyes játszma lehet. Muszáj találnia valami új szabadidős elfoglaltságot, amivel időnként igenis kiugrik abból a bizonyos mókuskerékből. Legalább fél órácskára. Ha végre itt egy kis énidő, akkor engem ölemben egy könyvvel találtok. Jó esetben jó könyvvel. Az alábbiakat például igen nehezen tudtam lerakni és csalódottan vettem tudomásul, hogy nem olvashatom őket tovább. Elfogytak a lapok.

A kedvenc könyveim:

 

Csontos Róbert - Majoros Péter: Tetszik, nem tetszik
2013, Ulpius-ház könyvkiadó. 285 oldal. 

Majkát be kell neked mutatnom? Nem hiszem. Sőt, azt is pontosan tudod, hogy mit gondolsz róla. Ő ugyanis az a fajta ember, akit valaki vagy nagyon szeret, vagy nagyon utál. Én az előbbi kategóriába tartozom, ugyanis már a Való Világban neki drukkoltam. És mondhat bárki bármit, ő az egyetlen, akinek sikerült levetkőznie a valóságshowos múltat. Sőt!
Rengeteg zenéjét imádom, így hát izgatottan vártam, hogy végre a kezembe vehessem első, nem mellesleg roppant hiteles könyvét. Ebben beszámol a már említett VV-s kezdetről, a rádiózásról (azok nevetséges döntéseiről, kéréseiről, sok-sok kulisszatitokról), jó és rossz döntéseiről, édesapja haláláról, Ábel Anitáról, a Dopeman-időszakról és persze ismert exeiről is.

"Akkor nagyon nagy balhé volt, tényleg totálisan kiütött, még fél évvel rá is padlón voltam. Egyszerűen nem értettem meg. Ismertem Tóth Norbit, olyanok voltunk, mint a tűz és a víz. Ha eddig én kellettem Ramónának, akkor most hirtelen miért kell egy ellenkező típus? Mindegy, lezártuk. Egy nagy szerelem volt, és ha nem gyógyulunk ki belőle, akkor vagy engem zárnak be, mert rátámadok egy konyhakéssel, vagy őt, amiért éjszaka levágja a pöcsöm egy ollóval. Szóval: egészségünk érdekében befejeztük." - részlet a könyvből (200. oldal)

Keresztes Ildikó-Koronczay Lilla: Egy sokoldalú díva őszinte vallomása 
2014, Ulpius-ház Könyvkiadó. 329 oldal 

Keresztes Ildikó senki máséval nem keverhető füstös hangja mindig is magával ragadott. A sikert persze ő sem kapta könnyen, hosszú folyamat, sok-sok munka, megannyi lépcsőfok van mögötte.  Ezekről mesél fanyar humorral Koronczay Lillával  (Nők lapja újságírója) közösen írt életrajzi könyvében. Ebben a kiadványban megtudhatjuk, hogy még egy ekkora hang mögött is miféle kishitűség lakozhat. Beszél az időnként rátörő depresszióról, megismerhetjük a hozzá igazán közel álló embereket, olvashatunk interjút legjobb barátnőjével, Király L. Norbival, Balázs Fecóval, Schiwert Takács Lászlóval (az RTL Klub kreatív producere), Kicska Lászlóval, vagy éppen édesanyjával is. Az egyik percben a móka uralkodik, a másikban pedig már az érzelgősség vett le engem a lábamról. Külön imádtam, hogy ebben a könyvben egyetlen másodpercre sem üti fel fejét a gusztustalan kitárulkozás (szegény bulvárlapok, nem kaptak ingyen tartalmat), őszintesége mégis végtelenül megragadó.

„Kezdett beáramlani a lelkembe a fény. Már csak arra kellett rájönnöm, hogy hogyan építsem fel magam újra. Bár kívülről eddig úgy láthatták, hogy én kizárólag magammal foglalkozom, hiszen nincs gyermekem, családom, de ez egyáltalán nem így volt. Én mindig csak kettőnkben gondolkodtam, mindent azért tettem, hogy Lacival nekünk együtt jobb legyen. De magamat igazából soha nem szolgáltam. Hát nem kutyakötelességem, hogy ennyi idő után végre megtudjam, mire vágyom, hogy szeretem ezt vagy azt, hogy milyen értékek rejlenek még bennem?” - részlet a könyvből (323. oldal)

Lakatos Levente
LoveClub, Bomlás, Aktus, Szeress Jobban, Szigor I-II.

Nincs más szerző. Ő az egyetlen. Eddig ugyanis Lakatos Levente minden könyvétől eldobtam az agyam. Amint kezembe akad egy új kiadványa, tök szívesen feledkezek meg a vizsgaidőszakról, a munkáról, sőt, úgy az egész világról. Átkozottul izgalmasan ír, egyszerűen nem tud mellényúlni. Kőkemény szenvedély, folyamatos játszmák, ármánykodások, szimpatikus és ellenszenves karakterek, jobbnál jobb fordulatok vannak ezekben a regényekben. Persze különösen azokat a részeket imádom, amelyek kikapcsolódás közben elgondolkodtatnak és levonatkoztathatok saját életemre. Minden írásában borzasztóan szerethető az, ahogy a szavakkal, a szókincsével bánik, és az, ahogy viszi a cselekmény, a történet szálait. Számomra ő az egyetlen olyan író, aki pontosan annyi részletet visz bele soraiba, hogy el tudjak képzelni minden karaktert, azonosulni tudjak néhányukkal és folyamatosan fenn tartsa figyelmem.

„Azt hiszem a reménytelenség az, ami úgy istenigazából feldühít. Az, amikor látom a szakadékot, és hiába húzom be a kéziféket, az nem fogja a kerekeket. Rohanunk a vesztünkbe, én egyre hevesebben rángatom a kart, ami éppen a zuhanás előtt kitörik, és a kezemben marad.” - részlet a Szigor I kötetből (267. oldal)

Jennifer Lopez: Igazi szeretet
Kossuth Kiadó, 2015. 286. oldal. 

Jennifer Lopez az egyetlen olyan előadó, akit gyerek/tinikorom óta imádok. Nincs olyan száma, filmje, amit ne kedvelnék. És az a mozgás! A nagybetűs Nő! A nagybetűs Stílus! A nagybetűs Példakép! Amikor 2015-ben végre hozzánk is megérkezett az Igazi Szeretet könyve, már a megjelenés napján ott álltam a kasszánál az én kiadványommal. Alig vártam, hogy végre elkezdjem. Szerencsés vagyok, hiszen a könyvben sem kellett csalódnom, pontosan az a nő köszönt vissza rám a sorokban, akit én az interjúk alapján Jennifer Lopeznek képzeltem. Egy iszonyatosan érzékeny, roppant okos Ember. Aki hibákat követ el, aki néha eltéved, aki aztán tiszta fejjel észreveszi a tévedéseket és  tudatosan változtat életén. Tudja, hogy mit/többet érdemel és tesz is érte. Ez a könyv egy jó példa arra, hogy időnként vissza kell néznünk, legalább annyira, hogy ne felejtsük el, hogy honnan jöttünk, vagy hova nem szeretnénk visszatérni (Pfuj gödör!).

"- Te táncos vagy, igaz? - kérdezte. - Amikor megtanulsz egy táncot, ha elvétesz egy lépést, nem ostorozod magad egyetlen lépés miatt, vagy nem dühöngsz és gyűlölöd magad miatta, nem igaz?
Megráztam a fejem.
- Csak folytatod a táncot, és újra megcsinálod - mondta. - Nos, ezt kell tenned most ebben a szituációban is. Még nem hoztad helyre a dolgokat, de tovább kell folytatnod a táncot. És ne hibáztasd magad közben." - részlet a könyvből (212. oldal)
 
Fenyő Iván: Észlelések
2014, Budapest. 243. oldal

Szabadság, szerelem, Made in Hungária, Veszettek és sorolhatnám azokat a filmeket, amelyekben
imádtam Fenyő Ivánt.  A színművész azért kezdett el laptopján írogatni, hogy rendbe szedje saját lelkét, gondolait, hiszen jó ideje rosszul érezte magát a bőrében. Az írás egyfajta terápiaként hatott rá, a közvetlen, filozofikus, inspiratív gondolatok pedig olyannyira izgalmasra sikeredtek, hogy végül megszületett a kötet. Az ilyen őszinte napló megírása jár némi veszéllyel, ám Iván azzal a céllal vállalta a kockázatot, hogy olvasói is rájöjjenek néhány dologra saját életükkel kapcsolatban, valamint jobb, tudatosabb emberekké váljanak. Intim titkok, véleménye a világ működéséről, gondolatok, félelmek, útmutatók az ő fejéből. A legnagyobb kedvencem ez a kiadvány, amit rengeteg cetlivel ragasztgattam tele, hogy a rosszabb napokon ezeket fellapozva meríthessek erőt. Amikor a könyv megjelent, akkor még csak egy tetoválásom volt. Egyetlen szó, amibe rengeteg mindent tudnék belemagyarázni és megdöbbenve tapasztaltam, hogy Iván is ír erről a szóról. Egy szó, ami elsőre negatív kicsengésű lehet, pedig egyáltalán nem az!
 

ELMÚLIK.


"Miért jó ezt ìgy tudni? Mert akkor látjuk végre valójában, hogy mi is VAN. És akkor ehhez képest tudunk már nyugodtabban és bölcsebben létezni. Mert nem esünk bele abba az illúzióba; hogy ezt most életre-halálra kell nyomni és mindenkit le kell taposni; vagy; hogyha valami nem sikerül, nem törünk össze annyira. De most ne örüljünk akkor? De... De. Csak tudjuk, hogy elmúlik minden, amiért annyira véresen küzdünk, és amit annyira komolyan veszünk némelykor. És semmi sem örök; és minden csak tiszavirág-életű... Tehát nem kell annyira komolyan venni semmit. Nem kell belehalni a csalódásba; nem kell semmibe belehalni úgy igazán. És nem kell a győzelmet sem úgy elhinni, hogy aztán elboruljunk tőle, lenézve mindenki mást; hisz nem vagyunk királyok; minden átmeneti. Csak tudjuk, hogy ez az egész tulajdonképpen egy játéknak; tanulásnak is felfogható. És amìg itt vagyunk, élvezzük! Szeressük!" (Fenyő Iván: Észlelések)



Neked van kedvenc könyved?
Ajánlanád nekem?

Köszönöm, hogy időt szántál rám!
Hamarosan találkozunk!
Niki

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések