Valentin-nap. Rosszabb, mint a Karácsony!

Még csak dél van, de már nem bírom... Igen, szingli vagyok. Megkeseredett? Azt nem hiszem, de mégis hányok a Valentin-naptól! 

Félreértés ne essék: engem nem zavar, ha más kultúrákból, országokból veszünk át ünnepeket, szokásokat. Vagy, ha bizonyos napokon beindulnak a különböző cégek, felpörögnek a plázák és a kereskedelem lecsap ezekre az alkalmakra.

Pontosan ugyanazért utálom a Valentin-napot, amiért a Karácsonyt is oly sokan álságos ünnepnek tartják. Én mondjuk nem, mert csak azokkal foglalkozom, akikkel az adott év során is megtettük ezt és akiket szeretek. Karácsonykor pontosan úgy, mint szeretteim születésnapjakor, azt ünneplem, hogy vannak nekem... Nem ülök össze vacsorázni olyan családtagokkal, akikkel az évben egyszer sem néztünk a másik felé és ajándékot sem veszek nekik. Nekem ettől lenne álszent az egész... Decemberben éppen ezért nem zavar, ha valaki a szüleivel, tesójával, rokonaival, barátaival büszkélkedik a világhálón. Annyi baj legyen, hogy a szeretet kiszökik a négy fal közül és meg sem áll az online színpadig...

Nincs azzal gond, ha Valentin-napkor is így teszel, ha van párod/kedvesed/szerelmed/pasid/csajod/kinekmi. Előző nap még nekem szidtad szíved választottját, most meg kiteszed a kirakatba, hogy neked milyen jó, hogy van ő? Tolod magad előtt a kamu boldogságod... Miért nem látni ennyi  szerelmet a hétköznapokban? Egy vicc! Na ezért hányok a Facebook-ot indokolatlanul szívecskékkel, ajándékokkal, közös fotókkal, teleszóró párocskáktól. Hol volt ez az év többi napján?

A szerelem, szeretet mindig most van. A pillanatban. Akkor kell ünnepelni, amikor jelen van az érzés, és nem egy erre kifejezetten kitűzött napon. Tegnap azt mondta, hogy ezer éve majd meghal egy muffinért? Akkor lepd meg vele, tök mindegy, hogy az illető a párod, a szülőd, a legjobb barátod-e, vagy hétfő, péntek, vasárnap van-e. Aztán nézd meg az arcát! Ennek a kis süteménynek jobban örült, mint Karácsonykor/Valentin-napkor a méregdrága ajándéknak? Vajon miért? Talán mert őszintének, mélyről jövőnek, figyelmességnek, apró szeretetnek érzi tetted és nem egy kötelező menetnek. 

Aztán, ha kitesz erről egy képet, esküszöm, hogy lájkolom. De nem ma! Nem a kamuszerelmek napján.

Hasonlóan érzel? Köszönöm, ha megosztod a barátaiddal!