Hát ennyi volt

Szinte mindig szelektálunk. A zöldségesnél a piacon visszadobálod azokat a paprikákat, amik nem tetszenek. Kiválasztod a tökéletes méretűt, formájút, színűt. A fotós is szelektál a képei között, csak azokat adja át, amelyeket arra valóban érdemesnek tart. 

Aztán mindenki életében eljön az az időszak, amikor elhatározza, hogy innentől kezdve csak azokkal az emberekkel akar foglalkozni, akik valóban megérdemlik, akiket valóban szeret, akik nem elvesznek, hanem adnak neki. Erőt, szeretet, nyugalmat, támaszt.

Jó esetben nem lövünk mellé és tényleg az igazán értékes embereket gyűjtjük magunk mellé. De sokáig nem megy minden úgy, mint a karikacsapás. Elhatározod, hogy xy-nal nem foglalkozol többé. Bármit is csinál, többé nem érint meg. Tök mindegy, hogy most az exed, egy régi barátod, a dilis szomszédod, vagy éppen a rokonod. Időt töltöttél vele, valamiért részesei voltatok egymás életének és nem tudod egyik pillanatról a másikra teljesen elengedni. A kommunikációt ugyan elvágod, de a fejedben akkor is megszületnek különböző kérdések, gondolatok, felbukkannak érzések. 

Hallod, hogy nem minden szuperál nála, egy kicsit megsajnálod. Egyszer, kétszer, háromszor. Valamennyi alkalommal megenyhülsz. Aztán már nem. Érzed, hogy sikerült minden szálat elvágnod. Elengedted.

Hát ennyi volt. Köszönöm a leckét és jó utat!

Niki


Ismerős a szitu? Köszönöm, ha megosztod a barátaiddal!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

IMPRESSZUM

Amikor fotósként gondolnak rám >>> NENE képek