Öngyilkosság = Delete.

Tudjuk, hogy ez egy beszűkült állapot. Amikor nincsenek megoldások, nincsenek józan gondolatok, nincsenek lépcsőfokok, nincs holnap. Fájdalmas és sajnálatos, hogy vannak emberek (de mennyien), akik ide eljutnak.

Miért írom, hogy Öngyilkosság = Delete?

Mert ezek az emberek végleges, vissza nem fordítható döntésükkel egész bekezdéseket, történeteket törölnek ki. Talán örökre. Nem csak magukban, azokban is, akiket önként hagynak itt, mert onnantól, hogy a halált választják, a nevük mellett mindig ott lesz egy címke. Ez a címke az Öngyilkosság (avagy a Miért kérdése, amelyre soha nem kapjuk meg a kielégítő, megnyugvást adó választ).

Minden emlék után keservesen kell kutatni és ha jön is valami, egyből érkezik valahonnan hátulról a gondolat: -> "De öngyilkos lett". Ezzel a címkével vége szakad a további "nosztalgikus" érzésnek, amibe kapaszkodnánk, amiből erőt merítenénk. Amivel még egy kicsit "megszeretgetnénk" őket.

H. Lajos. Isteni humora volt. De öngyilkos lett.

H. Lajos. A legjobb sütiket csinálta a földön. De öngyilkos lett.

H. Lajos. Egy nyaraláson kézzel ette a spagettit, mert nem volt a szálláson elég villa. Mennyit nevettünk ezen. De öngyilkos lett.

H. Lajos. Közös volt a kedvenc futball csapatunk. De öngyilkos lett.

Egy tett, ami mindent átír.

Nagy nehezen jön egy mondatnyi emlék, aztán nincs tovább. Törölve a bekezdés. Annyi mindent törölnek, amit korábban szeretettel meséltünk mindenkinek, és ez irdatlanul tud fájni, hogy elvették tőlünk. -> Vélhetően most sok magyar rajongó is máshogy fog emlékezni majd a pár héttel ezelőtti Linkin Park koncertre. Ott lesz ez a címke Chester neve mellett. Mekkora élmény volt élőben hallani-látni, de... öngyilkos lett.

C. Bennington halálával 6 gyermek érezheti azt, amit én majdnem napra pontosan 4 évvel ezelőtt valahogy túléltem. A szívem megszakad. 💔

Mindenkinek, aki önként elment..

Mindenkinek, akit itt hagytak...

... Kívánom, hogy legyen könnyebb!