Ha szingli vagy, beteg vagy.

Nem csinálok belőle nagy titkot, hogy hosszú ideje nincs tartós, stabil párkapcsolatom. Egyik nap úgy döntöttem, hogy egy ideig szeretnék egyedül lenni,  igazán magamra koncentrálni.  Ez az állapot pedig azóta is tart.

Na de, miért írtam ezt a címet ehhez a bejegyzéshez? Mert sokan, főleg olyanok, akik párkapcsolatban élnek, konkrétan lehülyéznek emiatt a döntés miatt. "Tök jól nézel ki, miért nem fogtál már ki valakit?", vagy "Ilyen humorérzékkel hogy lehetsz egyedül?" - hangzik sokszor. Hát egészen pontosan úgy, hogy én döntöttem amellett, hogy ez a témát jegelni szeretném. Szóval nem, nem azért vagyok szingli, mert amúgy a kutya se környékez meg...

A jegelést nem csak a szórakozóhelyen (is) közelítő pasik terén értem, hanem úgy is, hogy nem szeretnék erről a témáról órákat beszélgetni, csak azért, mert rád jött az öt perc és neked éppen van párod, kedvesed, pasid-csajod, ezért úgy teszel, mintha sosem lettél volna "egyedül". Majd elmondom én az érveimet, ha akarom. Félreértés ne essék, az összes indokom most sem fogom felsorakoztatni, viszont a fent említett hozzáálláshoz szeretnék pár szót fűzni.

A saját tapasztalatokon túl bizony ti is elveszitek az ember kedvét, erejét az egésztől. Amikor 2 hetente szakítotok és aztán 4 hétig padlón vagytok. Amikor beközlitek, hogy a párotok akár szavakkal, akár a kezével bántalmaz titeket. Amikor minden évben más pasi jegyez el benneteket karácsonykor (ahhh, de kreatív). Amikor másra gondoltok, miközben vele vagytok. Amikor félreléptek. Amikor már a világ legapróbb dolgain is képesek vagytok összeveszni. Amikor egy összejövetelen csak a ti panaszkodásotokat lehet hallgatni. Amikor 20 barátnő-havercsajszi kapcsolatából 1 a normális, ideális, harmonikus, amilyet mindenki szeretne valójában. Igen, mi, a szinglik is, pont ezért nem jövünk össze bárkivel, akárkivel, mindenkivel.

Tudjátok, ti nem csak egymás energiát szívjátok le az éppen aktuális partnerrel, hanem sokszor az enyémet is, ezzel pedig nem igazán segítitek a szingli csajokat abban (bocs a többes számért), hogy ismét meg akarják próbálni valakivel.

Nem kérek elnézést, amiért huszadszor is meggondolom, hogy kinek adok esélyt, vagy kit engedek be igazán. Mert hiszem, hogy nem szenvedni jöttünk a Földre, hanem hogy kiteljesedjünk. Hol egy karrierben, hol egy barátságban, hol egy elért álommal, hol egy kapcsolatban (mert igen, biztos van ilyen is).  Egyetlen szóval: Mielőtt azt éreztetitek egy szingli lánnyal, hogy nem normális az élete, vagy ő maga a teljesen bolond, gondolkozzatok el, hogy nem-e betegesebb dolog egy rossz kapcsolatban benne maradni?! Na ugye...

UI: Közhelyes, de a szingli lét nem egyenlő a magánnyal. :) 


Hasonlóan érzel? Köszönöm, ha megosztod a barátaiddal!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

IMPRESSZUM

Amikor fotósként gondolnak rám >>> NENE képek