Nyílt levél Rúzsa Magdihoz! Gondolatok a Budapest Parkos koncert után

Kedves Rúzsa Magdolna!

Kérlek tisztelettel, ne vedd sértésnek, hogy ebben a bejegyzésben nem magázódva szólok majd hozzád. Számtalan koncertbeszámolót, kritikát készítettem már, azonban most mégis máshogy, más formában szedném össze gondolataimat a tegnapi, teltházas Budapest Parkos koncerted kapcsán. Szólhatna ez a cikk arról, hogy a repertoárod igen színes, jól felépített és halhattunk többek között olyan dalokat, mint a Mona Lisa, az Aduász, az Egyszer élsz, a Légzés, vagy éppen a Nélküled. Írhatnám azt is, hogy betöltötted az egész színpadot, hogy irdatlan jó kondival, energiával toltad végig az elsőtől az utolsó percig. Kiemelhetném azt is, hogy a lehető legjobb zenészekkel vetted körbe magad. Írom is, mert mind-mind igaz.

Most viszont egészen más dologra hívnám fel a figyelmed, mert biztos vagyok benne, hogy te odab(f)ent sok mindent máshogy éltél meg ma. Láttam, hogy zavarba jöttél, amikor összecsuklott a mikrofon állványod, sőt hébe-hóba el is dőlt a szerkezet. Azt is láttam, amikor a ruhád egy részletének köszönhetően picit megcsúsztál a színpadon, de szerencsére résen voltál.

Tudod mit láttam még? Azt, hogy az Egyszer alatt anya és lánya jó szorosan ölelték egymást, közben pedig könnyek csordultak végig az arcukon. De láttam azt is, ahogy az Érj hozzám számod során egy lány odafordul a párjához, és csak annyit mondd, hogy „Bocsánat”. Képzeld, itt is voltak könnyek, aztán a következő dalnál már igazán önfeledten ugrálva eresztette ki a gőzt ugyanaz a pár. Az emberek elengedtek valamit, sírtak aztán nevettek. Amíg te fent énekeltél, zajlott az élet a küzdőtéren, ritkán érzek ilyen fantasztikus, magával ragadó energiákat. A közönséged tagjai szórakoztak, szóval, ahogy ebben reménykedtél, hiszen mondtad is: a célod beteljesült. 

Az eltelt évek során úgy alakult, hogy szinte csak férfi előadókat hallgatok a hétköznapokban. Régóta kerestem azt az énekesnőt, aki vérbeli nő, ugyanakkor vérbeli előadó is. Nos, végre megtaláltam, a te személyedben. Karcos hangod rengeteget fejlődött, rutinos, hiteles, tiszta lelkű előadóvá váltál. Ütnek a pörgős dalaid, és mélyre ásnak a líráid.

Remélem, hogy 20 év múlva is látlak a színpadon pont olyan jó egészségben, kreatív szellemiségben, és jól összerakott, összeszokott csapattal a hátad mögött, mint most, Április legvégén.

Szerző és fotók: nikiahatos





Népszerű bejegyzések ezen a blogon

IMPRESSZUM

Amikor fotósként gondolnak rám >>> NENE képek