Paolo Condo, Francesco Totti: A kapitány

Francesco Totti maga a Roma. De hogy ezt ma ilyen határozottan kijelentjük, az egy igen hosszú útnak köszönhető, ami hosszabb annál a Vetulonia útnál is, ahol a kapitány gyermekkorát töltötte. A 334 oldalas, könnyed hangnemű könyvben olvashatunk többek között Totti első találkozásairól a labdával, az első gólról, az első derbijéről, legnagyobb győzelmeiről (Scudetto, Olasz Kupa, Olasz Szuperkupa, 2006-os világbajnoki cím), amelyekről hatalmas vívódások, iróniák és öniróniák tükrében mesél nekünk.


Foci a Roma előtt
Totti kettő évet töltött el a Fortitudóban, leginkább itt építette tehetségét. Itt tanulta meg, hogy az egész testével jól bánjon a labda felett. Rájött, hogy elég egyszer megkapnia egy utasítást, hogy végre is hajtsa azt és kialakult kiemelkedően jó labdakezelése is, ami miatt maradt elég ideje okos döntéseket, lépeseket meghozni, kialakítani a pályán. Bár édesanyja Lazio, ő maga mindig is Roma drukker volt, fiatalként bejutott Curva Sudba is Loigiani kártyájával, ahol hatalmas energiákkal találkozott és a mostani kemény magnál annyival voltak erősebbek, pozitívabbak, hogy egyáltalán nem foglalkoztak a politikával, csak a focival. A Roma után a Milan volt az egyetlen csapat, akikkel szimpatizált, merthogy Sacchi csapatát nagyon imádta, viszont ez a kötődése a csapathoz kizárólag szakmai kötődés volt, Tottit a szíve mindig a Romához húzta.

Kedvenc stadionok
A Roma stadionján túl a San Siro-t kedvelte különösen, mert az ott drukkoló szurkolók mindig minőségi játékra éheztek és amikor ezt megkapták, azt sokkal jobban elismerték, mint bármelyik más stadionban.

Barátságok, kapcsolatok
A memoárban több barátság szövődését figyelemmel kísérhetjük. Ilyen például Antonio Cassano, akit öccse helyett öccseként szeret. Totti szerint, ha Antonio tovább marad a Románál, több díjat nyerhettek volna meg együtt, és Antonio is többet mutathatott volna tehetségéből. 
Totti elmondása alapján Marco Materazzi is sokkal kedvesebb ember annál, mint amit futballistaként a pályán adott magából. Materazzi bár a bajnokikon nem kímélte Tottit, a 2006-os Világbajnokságon különösen megkedvelte őt, elképesztő teherbírásról adott tanú bizottságot. 
Vito Scalát a legjobb barátnak tartja, akit egy ember elképzel maga mellé. Egész pályafutása során Totti mellett volt. 
A kapitány persze edzőket is megemlít a könyvben, többek között Spallettit, akinek két változatával is megismerkedhetett, és akit egyszerre érez szórakoztató ugyanakkor őrült fazonnak is. A legnagyobb edzőnek tartja, akivel együtt dolgozhatott. Spalletti jó oldala: Totti egyik legnagyobb sérülése során Spalletti bejárt hozzá a Villa Stuart klinikára. Spalletti ördögi arca: Nem rakta be Tottit az utolsó San Siro-s mérkőzése alkalmával, amire a kapitány különösen vágyott, mert tudta, hogy a Milan drukkerek külön koreográfiát álmodtak meg számára búcsú gyanánt.
Lippi szuper képességének pedig azt tartja, hogy varázserővel érez rá arra, hogy kinek mire van szüksége.

Az a bizonyos 2006-os Világbajnokság
Különösen mókás elképzelni, hogy a világbajnokság legfontosabb mérkőzései előtt Materazzi, De Rossi, Oddo, Baronia, valamint Pirlo FIFA tornát játszott PayStationnel. Pedig a könyvből kiderül, hogy bizony így történt, továbbá Amelia egy filozóifai könyvvel próbálta lefárasztani agyát, Buffon pedig teniszmeccset nézett. A VB döntőjére Totti 100 jegyet szerzett szerettei számára, ebből 20-at a szövetségtől ajándékba kapott, 80 darabot pedig maga vásárolt meg (ennyit arról, hogy a sztároknak mindent lehet!). A legfontosabb emberek tehát vele tartottak azon a napon, amikor világbajnokká avanzsált.
Totti elmondja, hogy Világbajnokságot nyerni túl nagy élmény ahhoz, hogy le tudja írni valaki azt a földöntúli érzést, amit akkor érez, mert valami fontos momentum biztosan mindig kimarad. Valahányszor visszanézi a felvételeket, újabb és újabb pontokat vesz észre, például, hogy Lippi szivarozott a díjátadón. A kapitány úgy véli, hogy a mai helyzet jóval nehezebb, mert az olasz klubokban nem játszik elég olasz játékos, így egy nagyon pici halmazból kell a válogatottnak merítenie.

Élete legszégyenletesebb tette
Egyértelműen, határozottan a Poulsen felé tett köpését szégyelli legjobban. Ha nem készült volna róla felvétel, a mai napig tagadná, hogy ezt tette, mert az elméje is kitörölte ezt az emléket a szégyen miatt, amit mind sportolóként, mind magánemberként a máig érez.

A gaz csábító
A Real Madrid évi 12 millió eurót ajánlott neki, plusz a különböző klub imázsdíjaiból is futott volna hozzá némi plusz gázsi. A Romának 60 millió eurós ajánlatot tett a spanyol klub, ám végül ő maradt az olasz fővárosban. Pályafutása vége felé Florentino Pérezt megajándékozta egy mezével, aki akkor a körülötte lévőknek kijelentette, hogy Totti volt az egyelten nagy sztár, aki akkortájt nemet mondott neki.

Pletykák
Az olasz zseni két nagy pletykát is megcáfolt a memoárban. Többek között azt, hogy ágált volna a nagy sztároktól, vagyis attól, hogy őket a Roma leigazolja. Pedig ez olyannyira nem igaz, hogy például Buffont és Cannavarot is hosszasan próbálta a klubhoz csábítani. Emellett azt is tagadja, hogy valaha is érdekelte volna, hogy ki mennyit keres a klubnál.
A másik nagy megcáfolt pletykát Flavia Vento indította el, aki állította, hogy Totti vele csalta akkori menyasszonyát, Ilary-t. Totti a balhé robbanásakor leginkább hallgatott, de nagyon bántotta, hogy sokan igaznak vélték Flavia beszámolóit, mert azok igen okosan ki lettek dolgozva. „Ezek szerint minden regénynek, minden filmnek van igazságalapja, csak úgy hemzsegnek bennük a részletek…” – vélekedik erről Totti a kötet 140. oldalán.

A felesége
Ilaryt a televízióban szúrta ki magának, akinek egy hölgy rokonát kérte meg, hogy segítsen neki megismerkedni vele. A hosszas udvarlás meghozta gyümölcsét, mára férj és feleségként, valamint három gyermekes szülőkként élik mindennapjaikat. Ilary hatalmas inspiráció volt számára a labdarúgásban is, védjegyévé vált ünneplési formáját (cumi) is ő ihlette. Sokan hitték azt ugyanis, hogy Totti a gyermekek miatt teszi szájába az ujját, ám valójában Ilary az, aki amikor valamire nagyon koncentrál, ujját a szájához biggyeszti. Totti meghatóan mesél hatalmas horrorfilm imádatukról, Ilary támogatásáról és különböző meglepetéseiről is.

A nagy búcsú (1993-2017)
Pontosan ilyen meglepetés volt az, amikor a búcsút megelőző éjszakán barátaikkal együtt végigmotoroztak Róma városán. Vagy, hogy a nagy napon minden szerette egy buszon várta Tottit egyen pólóban (Totti kezdetben azt hitte, hogy rajongók töltik meg a buszt). A búcsú szertartáson egyik kedvenc filmje, a Gladiátor zenéjére és a szurkolók okozta hangrobajra érkezett a gyepre. Az utolsó pillanatokban is remélte, hogy Pallotta elé áll és azt mondja, hogy az egész csak egy vicc, valójában nincs még vége focista pályafutásának. Bár igyekezett nem sírni, de a búcsú szöveg és az utolsó tiszteletkör alatt, amely során csak családja kísérhette, bizony kiengedte a könnyes gőzt.

A kapitány
Az a tény, hogy senki sem nélkülözhetetlen, mégis mindenki nagyon fontos, segített számára is alázatosnak maradni. A könyv címét kedvenc rigmusa, az "Un capitano, c’é solo un capitano" ihlette, amelyet minden meccsen hallott, és bárhol is játszott, hatalmas felelősséget és erőt adott számára. Akárcsak kapitányként (ezt a tisztséget Aldair nyújtotta át számára), most sportigazgatóként is büszkén képviseli szeretett klubját, az AS Romát. Nos, talán ettől is kivételes kapitány Francesco Totti...

Tottit személy szerint időnként túlságosan is egoistának éreztem mind pályafutása, mind a könyv olvasása során, de való igaz, hogy az egyik legnagyobb olasz foci tehetség, legenda bújt meg benne, Úgyhogy ez a kiadvány mindenképpen izgalmas kalandozást jelenhet nemcsak a Roma drukkereknek, hanem azoknak is, akik szerették, szeretik a minőségi labdarúgást. A könyv formáját tekintve puha fedelet kapott, a közepén pedig színes fotókkal tűzdelt illusztrációkat is találunk a legenda legfontosabb pillanatairól.

Értékelés: 10/7
Kiadó: Partvonal
Megjelenés: 2019
Itt tudod beszerezni

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

IMPRESSZUM

Amikor fotósként gondolnak rám >>> NENE képek