Lakatos Levente: Vörös / Nagyon mai, nagyon pörgő regény / Kritika
Az ötszörös Aranykönyv-díjas Lakatos Levente tökéletes időzítéssel rukkolt elő legújabb regényével, a Vörössel. Napjainkban igencsak sokakat téveszt meg a közösségi médiák világa, a posztolt fotók, gondolatok arról győzik meg a felhasználót, hogy egyes ismerősei élete tökéletes. Nos, ha Botond az ismerősünk lenne a Facebookon, azt hinnénk, hogy jól menő cégének és egy angol milliárdos lányával kötött házasságának köszönhetően maximálisan boldog. Ezzel szemben a vérbeli alfahím kapcsolata ellenére magányos, és cégét sem irányíthatja úgy, ahogyan azt ő szeretné. Egy napon azonban igaz társra talál a magyar lányokat foglalkoztató bordélyház új recepciósában, Bibiben.
A vaskos kötet hozza a Leventétől megszokott sodró, mindig izgalmas vonalat. Korábbi munkáihoz képest kevesebb erotikát kapunk, cserébe viszont elsöprő krimi és szerelmi szál pörget bennünket az olvasás során. A regényben Botond nézőpontjából ismerhetjük meg a történéseket, aminek köszönhetően a szerelmi szál sem túl hangsúlyos, sokkal inkább a férfi főhős magára találása áll a középpontban.
Levente könyveiben szeretem, hogy képes egyszerre több komoly témát is boncolgatni. Például azt, hogy milyen bonyolult dolog is a bizalom, hiszen bizonyos esetekben képesek vagyunk megnyílni és elköteleződni egy vadidegen irányába, másokban pedig évek múltán sem bízunk meg. De itt van az elvándorlás, a külföldön élő magyarok élete, a drogcsempészet, az alkoholba való menekvés, a csoportos nemi erőszak, a szexklubok vagy éppen a prostitúció helyzete is. A komolyságot persze időről-időre meglazítja egy-egy könnyedebb, humorosabb résszel is, például a Botond és Bibi közti incselkedésekkel. Különösen tetszik az, ahogy Botond végül egykori feleségével, Julieval őszintén, értelmes felnőttek módjára beszélik meg, hogy miért kell elválniuk egymástól, miért kell elengedniük a másikat. Sajnos sok ember sose nő fel ehhez a feladathoz...
A karakterek szuper jól bontakoznak ki, hiszen Botond elsőre egy öntelt srácnak tűnik, ám a regény során kiderül, hogy mi minden rejtőzhet egy macsó álarca mögött. Bibi az első pillanattól kezdve szerethető, nem csoda, hogy Botond sem tud ellenállni neki...
Egy csipet a könyv hangulatából:
"- Mi ez a túlvilági mosoly az arcodon? - érdeklődik vidám hangon - Örülsz, hogy látsz?
- Még ennél is bizarrabb okom van rá - viccelődöm vele. - Most emeltem meg ötszáz fonttal a fizetését annak a kollégámnak, aki elköpte a The Sunnak, hogy viszonyom volt Clarával.
- Még ennél is bizarrabb okom van rá - viccelődöm vele. - Most emeltem meg ötszáz fonttal a fizetését annak a kollégámnak, aki elköpte a The Sunnak, hogy viszonyom volt Clarával.
- Igen? - Bibi szeme elkerekedik. - Hatott rád az elmúlt napokban tapasztalt tömény mazochizmus?
- Az a gondolat hatott rám, hogy a hatalom nem kötelesség, hanem lehetőség. Attól, hogy valami a hatalmamban áll, nem feltétlenül kell megtennem." (394. oldal)
