Imádtam a hetedik Péterfy Bori lemezt

Egyértelműen érezhető a világjárvány hatása az új, hetedik Péterfy Bori korongon. A július elején megjelent Szikra-ban 12 dalon át ott a düh, a tehetetlenség, no és persze a vágy valami jobb, több iránt. Vannak nóták, amelyeken elgondolkodtam, eltűnődtem, és voltak olyanok is, amelyek alaposan felráztak, ez utóbbi közé tartozik a már korábban klippel megjelent, nálam azóta is napi szinten felcsendülő 100 fény év is. 

Már első pillantásra feltűnt a dalok izgalmas címe, hiszen olyan nóták kaptak helyet az albumon, mint a Nem ma, a Keringő, a Gonosz dobos, vagy éppen a Ki tartja az égboltot föléd? A hitelesség egy percig sem kérdés, ez köszönhető annak is, hogy Bori 12 dalból 7-nek a szövegét maga írta, olyan társakkal, mint Saiid, Sarkadi Balázs, Szabó Benedek, Hajós-Dévényi Kristóf, vagy éppen Tövisházi Ambrus (zene). 

A számok tökéletesen fonódnak össze, hiszen vannak vissza-visszatérő témák, mint az egyensúly és a nyugalom elvesztése, a magány, az, hogy az ember csak magára számíthat igazán, hogy valahogy ki kell mászni a gödrökből, és túl kell élni a harcokat. A lemezt az első hangtól az utolsóig átöleli a lázadás, a feszültség, a megoldásra vágyás, és a filmzenés hatások. Bori, mint mindig, most is igazi, vagány, szexi, ennek is köszönhető, hogy az album hallgatása közben újra élet szökött az ereimbe, és feléledt a lelkem. Tényleg ott a Szikra minden hangban, minden gondolatban.

Minden szerzemény egy jóféle hipnotizáció, belepiszkál a tudatomba. A kedvenc dalt számomra a Nem ma jelenti, ami nem más üzenettel bír, minthogy mindent értékelnünk kell. Minden lépést, tengert, illatot, hangot, egyszerűen  mindent, egészen addig a napig, amíg nem ér véget a filmünk, avagy az életünk.

Külön piros pont az album ötletes, kreatív, művészi premierjéért. A lemez dalait bemutató szövegvideóban Bori fehér overálban fut, néha hátra pillantva, néha elesve, néha megfáradva, aztán új erőre kapva. Hogy mennyire minőségi is ez a munka, azt az is igazolja, hogy a hivatalos formátum mellett megjelent néhány egyedileg, kézzel készült (Stark Attila grafikus-képzőművész)  példányban is, amelyek pillanatok alatt elkeltek. 

A sokszínű, eklektikus, rendkívül ütős korongot november 28-án az Akvárium Klub NagyHalljában tervezik bemutatni. Bízom abban, hogy meg is fog valósulni.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amikor fotósként gondolnak rám >>> NENE képek

Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak / Az örökölt sors és az útkeresés rögös regénye / Kritika