A halál elvesz, a szeretet visszaad. / Olvasói élmény - Eszterhai Katalin: Csillag lettél

Augusztus 24-én jelent meg az Alexandra kiadó kiemelt szerzője, Eszterhai Katalin legújabb, egyben rendkívül bensőséges könyve. Ennek a kiadványnak a megírásához hatalmas bátorság kelhetett, hiszen rendkívül fájdalmas helyzeteket mesél el benne őszintén. Ezt az alkotást hívhatnánk halottas könyvnek is, hiszen a Csillag lettél-ben a szerző 42 levelet ír 15 esztendeje elhunyt édesanyjának, azzal a céllal, hogy bűntudat nélkül elengedhesse, tisztán szerethesse az anyukáját. Most lehet, hogy te magad is csodálkozol, hogy miért el kellett eltelni másfél évtizednek mindehhez... Véleményem szerint, azt akit igazán szeretünk, sosem tudjuk teljesen elengedni, időről-időre (sok esetben mindennap) gondolunk rá, legalább pár perc erejéig. Továbbá, ahogy azt egy kötethez tartozó írásban is olvashattam: "Sosincs túl késő a szeretethez."


Néhány levél elolvasása után feltűnt számomra, hogy akadnak visszatérő gondolatok, témák. Az elején kissé furcsa volt ez nekem, de aztán belegondoltam: egy egyszerű szakítást, munkahelyváltást követően sem egyetlen alkalommal beszélem át a változást a hozzám legközelebb álló személlyel. Többször szóba kerül, mire pont kerül a történet végére, jó esetben pedig nem csak egyetlen ember oszthatja meg velem látásmódját a történésekről (ezzel színesítve a világomat). Továbbá a szerző ezúttal édesanyjának ír, mindenféle kertelés nélkül és nem egy rafináltan megkomponált könyv, olvasmány volt a célja. A szerzőnek sok-sok fájdalmas dolgot kellett megélnie édesanyjával, édesanyja mellett, amelyektől mint a rossz, elszíneződött bizsuktól, meg akart szabadulni (végre), így pedig már teljesen érhetőek a vissza-visszatérő gondolatok, elmesélések is...

Eszterhai Katalin írásában többször magamra ismertem. Amikor tinédzser, fiatal felnőtt éveinket tapossuk, sokan pontosan tudjuk, hogy melyek azok a dolgok, amelyekben sosem szeretnénk szüleink példáját követni. Tudjuk, hogy mik azok a tulajdonságok, amelyekben nem szeretnénk rájuk hasonlítani. Aztán, ahogy telnek-múlnak az évek, rájövünk, hogy nagyon sok mindent észrevétlenül vettünk át tőlük, sokszor olyan vonásokat is, amelyek a most említett kategóriába sorolhatók. Amikor szüleink előremennek és itt hagynak minket, sok mindent bánnunk meg. Sok meg nem értést, szemrehányást, türelmetlen megnyilvánulást. Kételkedni kezdünk benne, hogy jó valaha is gyermekek voltunk, és fáj a sok-sok ki nem mondott, meg nem történt dolog. A halál sok mindent elvisz, elvesz tőlünk, de ha életben tartjuk a szeretet lángját, akkor azért ez a szeretet itt-ott visszaad. Legalább a gondolatainkban.

Tetszettek, és magamévá tettem a szerző azon felvetéseit is, miszerint a harangok hidak az ember és az égiek között, hogy a zene, a hangok, a tánc pont úgy gyógyítják a lelket, mint a gyógyszerek a testi fájdalmat, valamint hogy nagyon fontos, hogy legyenek olyan igazi társaink, akikkel tudunk jóízűen, lélekemelően nevetni magunkon és persze egymáson is. Hatalmas örömet, és inspirációt adott nekem azzal is, hogy különböző alkotásokra, zenékre, költeményekre, könyvekre, imákra hívta fel a figyelmemet egy-egy idézettel.

Az egyik legfontosabb üzenete a könyvnek talán az, hogy rengetegen élnek valakivel egy házban úgy, hogy nem ismerik egymást, nem éreznek együtt, nem szereznek közös élményeket, nem értik meg úgy igazán a másikat. Ha valamin érdemes változtatni, akkor ez az. Mielőtt már túl késő lesz... Ha picit magadra ismertél ezekben a mondatokban, akkor ez a könyv neked íródott.

"... kell, hogy tudd, mindegy, hogy mit is értem el az életben, mindent odaadnék, ha most kezembe vehetném a kezedet..." (37. oldal)

"Gyakran mondtad nekem: 'kislányom, a te fejedben nincs különbség a valóság és a belső álmok között...', de nem akartál kijózanítani, nem akartad elvenni az álmaimat. Volt erőd ahhoz, hogy ne köss magadhoz, sőt, mindent megtettél, hogy véletlenül se akarjak hozzád hasonlítani." (327 .oldal)


Eszterhai Katalin: Csillag lettél
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalak száma: 336

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amikor fotósként gondolnak rám >>> NENE képek

Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak / Az örökölt sors és az útkeresés rögös regénye / Kritika