Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok - Az érzelmek és az aljasság regénye

Bevallom, a keleti művészet, kultúra nem éppen a szívem csücske, korábban egyáltalán nem győztek meg az ilyen alkotások.
Amikor azonban Koreeda Hirokazu Bolti tolvajok könyvének rövid összefoglalóját, fülszövegét elolvastam, úgy döntöttem, hogy megpróbálok ellenállni a korábbi tapasztalatoknak, előítéleteimnek. Jól tettem.

Az 58 esztendős Koreeda Hirokazu a világ leghíresebb filmes fesztiváljain tarolt rendezői, forgatókönyvírói munkásságával. Ennyi előzetes tudásom ismét félelmet keltett bennem, hogy nem egy jó regényt, sokkal inkább egy forgatókönyvet forgatok majd a kezeim között. Nem így lett.

Az első pár oldal során kissé kétségbeestem, Hirokazu ugyanis kíméletlenül ránk zúdítja a történet karaktereit. Japán nevek, és jó pár szereplő ide, vagy oda, a káosz helyén hamar rend lett a fejemben.

És akkor jöjjenek a figurák: Adott a maximálisan mának élő Oszamu, aki lopásból tartja fent magát és családját. Azt a nyomorúságos körülmények között élő családot, amelyben vér szerinti kötelék nincs, és senki sem az, aminek elsőre látszik. A család tagjai ugyanis belépésükkor elhagyják múltukat, új nevet vesznek fel, új, kissé zűrös életet kezdenek. Oszamu "fia", Sóta, aki apjától lesi el a trafikokban, szupermarketekben való portyázás rejtelmeit, trükkjeit. Sóta abszolút felnéz Oszamura, ami boldoggá is teszi a férfit, bár józan pillanataiban jól tudja, hogy az egész hazugságra épül. Egy nap az öt éves Rint (Jurint) kizárja otthonából bántalmazó családja. Oszamu megsajnálja őt, hazaviszi magukhoz, ahol felesége, Nobujó kezdetben teljesen kiakad Rin miatt, ám végül örökre a szívébe zárja a kislányt, jobban, mint ahogy azt valaha is gondolta volna. A család fejét azonban nem az Oszamu - Nobujó páros alkotja, hanem a sokszor botrányosan viselkedő Hacue, aki nyugdíjából rendezi a már említett 4 karakter, és Aki sorsát. Ők hatan teszik ki tehát azt a családot, amely egy váratlan esemény folyamán szétszakad. Hirokazu ezúttal is hozta az atipikus család történetet, amely során azt keresi, hogy mi mindentől lehet család egy család, és hogyan, meddig képes az abban a formájában működni. Hacue családjában ugyan senki sem az, aminek látszik, mégis együttműködnek, amikor kell gondoskodnak egymásról, és időről-időre harmóniát, békét teremtenek. 

A könyv ereje, hogy hatalmas játékot űz az erkölcsökkel, olyan bűnökkel, mint a hazugság, a lopás, a csalás, a gyermekbántalmazás. Tökéletesen méretteti meg a törvénytelen cselekedeteket az erkölcstelen cselekedetekkel. Valóban csak a tettek mögötti szándék a fontos? Nehéz kérdések ezek, olyannyira, hogy én magam is az egyik pillanatban utálom, máskor pedig imádom a karaktereket. Bár a témák fajsúlyosak, a regény stílusa sodró, így 3 nap alatt kivégeztem. 

A másik nagy varázsa az írásnak, hogy borzasztóan jól, letisztultan tálal nagy igazságokat, bölcsességeket. Ilyen a 168. oldalon az, hogy "A kötelék úgy erősebb, ha magunk választunk." Talán időnként éppen ezért jár jobban az ember, ha ahelyett, hogy a  családja megváltoztatatlan hibáin rágódna, inkább felépít magának egy új családot. Barátokból. És persze nem hazugságokból...

Kedvenc gondolatok a könyvből:
"Aki olyanokat véd, akik neki fájdalmat okoznak,
az sosem válik igazán erőssé az életben."
(56. oldal) 

"Az embernek nem szabad a végtelenségig a régi,
szép idők emlékébe kapaszkodnia." (68. oldal) 


Hirokazu Koreada: Bolti tolvajok
Fordító: Nikolényi Gergely
Kiadó: Partvonal
Oldalak: 256

Szerezd be a könyvet most!
Libri / Líra

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amikor fotósként gondolnak rám >>> NENE képek

Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak / Az örökölt sors és az útkeresés rögös regénye / Kritika