Audiopoeta: "Egy szorult helyzetben merjünk segítséget kérni". Itt a Velem van a baj!

Audiopoeta idén sem tétlenkedett, hiszen olyan szerzeményekkel rukkolt elő, mint Meddig élek, az Ex, a Hazaút, a Boomerang, az Úristen, a Mindent lehet, a Komfortzóna, vagy éppen a Baba.
 Belényi Misi témáit tekintve igen széles skálán mozgott 2020-ban, amelyeket megspékelt iróniával, öniróniával, frappáns rímekkel, beégő, jó ideig foglalkoztató gondolatokkal, ám talán a most megjelenő Velem van a baj az idei legmélyebb alkotása.

nikiahatos: Talán az eddigi legkomolyabb számoddal jelentkeztél most. 
Audiopoeta: Egy kapcsolat mindig két emberen múlik, hallom újra és újra ezt a mondatot. Igaz is, ám amikor az egyik fél igazából ott sincs, valójában már nem tud két emberen múlni, mert nincs kapcsolat. A mély, kegyetlenül őszinte kommunikáció hiánya önmagunkkal, vagy társunkkal vezet minket mindig ugyanoda. Volt egy pontja az életemnek, amikor rájöttem, hogy én magam is elvesztem és nem tudok visszatalálni. Minden komoly, vagy komolytalan próbálkozásom egy kapcsolatban, katasztrófával zárult, így keresni kezdtem a választ a gyerekkori énem és az anyám közti kapcsolatomban. Azt kellett elfogadnom, hogy 11 évesen nem feltétlenül az lett volna az ideális, hogy édesanyámat fürdetem és pelenkázom. Ebből két dolog következik: Hogy nem igazán voltam gyerek, valamint hogy örökre az fogok maradni. Ez áldás és csapás is egyben. A csapás részét nem rég elkezdtem megérteni. Kerestem a választ arra a kérdésre is, hogy vajon milyen hegeket hagyott maga után egy hosszan tartó testi abúzus, mert ilyen bizony nem csak nőket érhet. Persze én is hibás voltam, hagytam, nem léptem ki azonnal. Fiatalabb koromban folyton hozzá akartam érni mindenkihez, puszilgatni, ölelgetni, kapcsolódni hozzá, ám az említett pont után ez elmúlt. Olyannyira, hogy a visszájára fordult... Ez is vezethet a bajhoz. Azóta sokszor voltam szakembernél ezzel, nagyon sokat segített. Pont ezért azt szeretném üzenni ezzel a dallal, hogy egy szorult helyzetben merjünk segítséget kérni.

nikiahatos: A Mindent lehet után ismét feltűnik melletted, mögötted a klipben a zenekar is. Fontosnak tartod, hogy az emberek lássák, hogy nem csak egy egyszemélyes produkció az Audiopoeta?
Audiopoeta: Nem tudom mit szeretnének látni az emberek, de az Audiopoeta sosem volt egyszemélyes produkció. Akkor sem, amikor egyedül szerepeltem a klipekben, mert mindig voltak emberek, akik megihlettek, segítettek, támogattak. Azok az emberek, akik a legtöbbet tették ahhoz, hogy ez a szám itt legyen és ilyen legyen, ők ott állnak mögöttem a klipben. Nagy szerencse, hogy ők mellesleg a zenekarom is egyben.

nikiahatos: Főszereplőként miért pont Farkas Franciskára esett a választásod? (Franciskának nem ez az első klipes munkája, korábban például a Follow The Flow Maradok Távol-jában tűnt fel.)
Audiopoeta: Nem ismertem személyesen Franciskát a klip forgatása előtt. Azok a filmek, interjúk, sorozatok, amikben láttam, egyértelműen meggyőztek, hogy ebben a klipben női karakternek őt szeretném. Árad belőle valami ősanya, valami gyermeki lány, valami szenvedélyes nő. Valami olyasmi, amit szerintem mi férfiak keresünk folyton, és Franciska csak megerősített ebben, miután személyesen is megismerhettem. Franciskával nagyon jó volt forgatni. Emlékszem, miután elhangzott a rendezői -'ennyi', azonnal megöleltük egymást és megállapítottuk, hogy szakítani még eljátszva is borzalmas. 

nikiahatos: A különleges képi világhoz hozzátartozik az, hogy egy sziklaszirten is forgattatok.
Audiopoeta: A második forgatási napon kint voltunk Pilisborosjenőn, a Teve-sziklánál. Vasárnap volt, így rengetegen voltak arra, turisták, kirándulók, esküvői- és babafotósok, drónosok. Az elején nagyon izgultam, hogy sikerülhet-e a forgatás ilyen körülmények között, de az emberek nagyon kedvesek és toleránsak voltak. Emlékszem, hogy egyszer egy "Nem zavarja a babát, hogy hangoskodunk?' kérdés is kiszaladt belőlem, amire csak annyi volt a válasz, hogy 'Dehogyis! Imádja!'. Zenéltünk, ugyanazt a számot adtuk elő újra és újra és elkezdtek körénk gyűlni az emberek. Aznap kétszer is megtapsoltak minket egy sziklaszirten, egészen érdekes érzés volt ez. Továbbá nagyon jó érzéssel töltött el a stáb maga. Egy 10 plusz fős stábbal, kisbusszal, 3 kocsival mentünk ki a helyszínre. Annyira felemelő volt számomra, hogy egy pár éve még ilyen gopro másolattal mentünk ki egymást felvenni az utcára, most pedig ott volt velem egy stáb, amelyben mindenkinek az volt a célja, hogy ez az alkotás maradandó legyen.

Szöveg: Belényi Mihály
Zene: Genoff Patrik /Pecsii/, Pásztor Ádám, Szimán Balázs
Mix, Master: Gresicki Tamás

Rendező, vágó: Makk Vata
Operatőr: Jónás Jácint, Rajnai Gábor
Drón: Rajnai Gábor
Világosító: Tábori Ádám


Special thanks: Major-Ádám Andrea, Magneoton

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olvasói élmény I A múltat, vagy az itt és mostot választjuk? - Ez a kérdés Illés Krisztina Lepketáncának második részében

Olvasói élmény I Végtelenül megkísértett Peller Mariann első könyve