Olvasói élmény I Orosz hekkerekből Putyin katonái

Amikor először találkoztam Danyiil Turovszkij – Orosz hekkerek, Így lettek lázadókból Putyin katonái könyvévvel, nem hittem, hogy valaha elfogom olvasni.
De mivel az idei világjárvány hatására, pontosabban az első karantén során elhatároztam, hogy a jövőben minél több új dolgot ki szeretnék próbálni, mégiscsak megismerkedtem ezzel a témával, ezzel a szerzeménnyel.

Hamar rá kellett jönnöm, hogy Turovszkij nem csak azok figyelmét képes megragadni, akik érdeklődnek a hekkerség iránt, hanem azokét is, akiket hozzám hasonlóan az érdekel, hogy az internet, az informatika miként válhat fegyverré. Sok-sok fekete folt titkára került fény számomra, mert ez a könyv néha kissé szárazan, de valóban érthetően tárja fel a hekkerek útját. 

Na de, vissza a szerzőhöz! Danyiil Turovszkijt sokáig vonzotta a hekkerség, ám végül az újságírás nagyobb szenvedélyévé vált, így az orosz internetes hírportál, a Medúza írója lett. Azért a hekkerek iránti érdeklődése megmaradt, ami jól érezhető alapos kutatómunkájában is, ugyanis amellett, hogy korábbi írásaiból, riportjaiból állította össze a könyv gerincét, munkaidején kívül további könyveket, internetes archívumokat, fórumokat olvasott, továbbá találkozott hekkerekkel, és kódolt chatszobákban beszélt néhányukkal.

A szerzeményben sok-sok egymástól teljesen eltérő élettörténettel találkoztam, amelyekben akadt azért néhány közös pont. Például az, hogy az unatkozó szovjet tinik jelentős része előbb-utóbb a hekker fórumokon landolt, valamint, hogy többségük a Hekker magazint bújta. Kezdetben a fiatalok számára a hekker tevékenység csak szórakozás volt, ellopták szüleik gépének jelszavát, vagy a szomszédaik internetes hozzáférését. Aztán hamar rájöttek, hogy ezzel az elfoglaltsággal pénzhez is juthatnak. Sokan eleinte számítógépes kalózkodásokkal, vagy népszerű programok letöltésével, cd-re írásával, annak eladásával foglalkoztak. Ezt követően a hitelkártya adatok ellopására, valamint a zárt hálózatok feltörésére fordították figyelmüket, ezek ugyanis jóval több pénzt hoztak.

Érdekes látni a viselkedés-lélektani tanulmányozásokból, hogy a hekkerszubkultúrán belül mennyire eltérő történetek vannak. Mennyi választási lehetőség, út áll előttük. Akadnak, akik szinte nem is foglalkoznak a pénzzel, mások dúsgazdagokká keresik magukat, de egy idő után egy valamiben mindannyiuknak dönteniük kell: Abban, hogy az államnak kezdenek-e el dolgozni, vagy pont hogy ellene. A történetek szereplői között akadnak olyanok is, akik éppen most töltik sokévnyi börtönbüntetésüket, ez pedig még lélegzetelállítóbbá teszik az olvasás élményét.

Lenyűgöző volt megtudnom az orosz hekker társadalom főbb szabályait, amelyek megszegése bűncselekménynek számít. Például, hogy tilos hazájuk területén, hazájuk ellen dolgozniuk, vagy hogy hazafias ügyekben együtt kell működniük a szervekkel. Az is lebilincselő, hogy a világ egyik legharcképesebb kiberhadseregének napirendje nagyban hasonlít a hagyományos hadseregéhez. Ami azt jelenti, hogy 6 órakor ébredniük kell, 1 órán át tornáznak, majd 9 órától csak a tudományos munkával foglalkozhatnak. Egyedül vasárnap kelhetnek később, 7 órakor.

Durva olvasni:
Hogy országok között képesek nagyon komoly konfliktusokat kialakítani a számítógép előtt ülő ismeretlenek.
Hogy pillanatok alatt tönkretesznek egy kritikus infrastruktúrát.
Hogy úgy képesek ölni, hogy valójában nem hajtanak végre semmiféle hadműveletet. 

A könyv egyik nagy ékszere, amikor bepillantást enged azon hekkerek tevékenységekbe, akik próbáltak tenni a diktaktúra ellen azzal, hogy orosz állami és titkosított anyagokat szereztek meg és tártak a nyilvánosság elé, ezzel jó sok bosszúságot okozva Putyinéknak.

Ez a könyv összességében sokat adott nekem, hiszen olyan nagy félelmeimmel szembesített, amelyeknek létezéséről sem igazán akartam tudni. Nem véletlenül nem akartam először elolvasni ezt a szerzeményt... A sok érdekesség, új információ ellenére azonban nem volt egyszerű haladnom az olvasással, hiszen rengeteg név és sok unalmas rész is akadt benne. Időnként egy általánosabb összefoglalónak jobban örültem volna, élvezhetőbbé tette volna számomra ezt a kötetet. Egy biztos még: meghozta a kedvem az Adatrablók (Jonny Lee Miller, Jesse Bradford, Angelina Jolie) című filmhez, amelyről szintén említést tesz a szerző.

„Mindenki irigyelte a szabadságunkat. Oroszországban nem volt korlátozás, mint Európa vagy az Egyesült Államok gyerekeinél. Világszerte tiszteltek bennünket és féltek tőlünk, mert Oroszország fiatalembereinek feltörekvő nemzedéke ösztönös félelmet keltett bennük a fegyverekről, a vodkáról, a sötét utcákról és egyéb dolgokról szóló sztorijaival.” (33. oldal)

„Bűnöm az, hogy okosabb vagyok önöknél, amit nem tudnak nekem megbocsátani. Én hekker vagyok, és ez az én kiáltványom. Önök le tudnak állítani közülünk egyeseket, de mindannyiunkat nem tudnak leállítani.” (34. oldal)

SZERETNÉM BESZEREZNI
EZT A KÖNYVET!

Szerző: Danyiil Turovszkij
Cím: Orosz hekkerek - Így lettek lázadókból Putyin katonái
Fordító: Gyürky Katalin
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 304
Megjelenés: 2020. október 01.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amikor fotósként gondolnak rám >>> NENE képek

Olvasói élmény I A múltat, vagy az itt és mostot választjuk? - Ez a kérdés Illés Krisztina Lepketáncának második részében