Olvasói élmény I Többrétű, szellemes mese Illés Krisztina - Varjú Ikrek története

Illés Krisztina Varjú Ikrek története címre keresztelt szerzeménye egy többrétű mese az életről. Egy csodálatos, mély mondanivalójú mű, amelynek szereplői ott élnek sokunk életében, kertjében, szívében, hogy szükség esetén erőt adjanak. A könyv korrektora, Szentandrási Erzsébet szerint Krisztina alkotását akár a magyar Kis hercegként is emlegethetnénk. Milyen igaza van, mert a két írás tartalmi mélysége, színvonala igencsak hasonló. Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye világszerte népszerű, hasonló sikereket kívánok hát Krisztinának is.

A szerzőről: Illés Krisztina sok éve már, hogy orvosként gyógyít, 2016 februárjában azonban írni kezdett, így már szavaival is hasonlóan tesz. Gyógyít a Varjú Ikrek immáron második kiadásával, amit ezúttal a Hungarovox kiadó vett szárnyai alá, valamint a Lepketánc Trilógiájával, amelynek első részéről, a ZOÉ könyvéről ITT írtam, de weblapján olvasható szösszeneteivel is. A 2020-as esztendő sok mindent vett el tőlem is, de Krisztinát például ennek a furcsa évnek köszönhetem, akiben egy rendkívül okos, szellemes, jó humorú hölgyet ismertem meg. HÖLGYET, csupa nagy betűvel.

A KÖVETKEZŐ BEKEZDÉS EGY JÓ NAGY ADAG SPOILER!!! Ha nem érdekel, ugord át! 
A 173 oldalas könyv története röviden: 
A sztori egyik helyszínét jelentő erdőben minden megtörténik, ami máshol talán nem. A Varjú Ikrek, avagy Vali és Vili elvesznek, az erdő és a mező lakói  (Károgiék, Bölcs Bagoly, Kunkorifarkú, Vöri, Puccos, Cheshire Cat, Tigris, Ordas, Tüskés Tizenkettő, Róka Réka, Müzli és még sokan mások) összeverődnek  a hír hallatára a természet parlamentjeként is emlegetett Vén Hársnál. Csapattá alakulnak, tervet készítenek, égen, vízen, földön keresnek, majd az összefogást sikert koronázza. 

A Varjú Ikrek története kötetét két nappal ezelőtt vettem kezembe, most pedig már ezt a bejegyzést írom róla. Élmény volt a történet minden sora. Így év elején sokat adott univerzális igazságaival, amelyeket jó volt ismét megemésztenem, elvégre az ismétlés a tudás anyja. Ilyen például, hogy amíg az emberek éveken, de sokszor életeken át tanulják, hogy mi is az a  feltétel nélküli szeretet, addig a kutyák már születésük első pillanatában tudják ezt, ezért olyan rövidke földi életük. Hogy pontosan úgy kell bánnunk másokkal, azt kell adnunk nekik, mint amit tőlük várunk el a mi irányunkba. Hogy milyen jó, amikor befogadnak bennünket, csak szomorú, hogy ehhez néha bajnak kell történnie. Hogy ember és állat ugyanarra vágyik: szeretetre, békére. Hogy életünk részvevőit a maguk képességei szerint kell elfogadnunk és butaság egymáshoz hasonlítanunk őket. Ha pedig csapatmunkáról, összetartásról van szó, akkor az akkor a leghatékonyabb, ha mindenki beleteszi, amit csak tud, amire képes, és szívből akarja a cél elérését. Ilyenkor garantáltan siker övezi a belefektetett munkát. 

A címoldalon az áll, hogy ez a kiadvány egy "mese gyerekeknek és felnőtteknek" egyaránt. Igaz, mert hiába érhető a gyerekek számára, mégsem egy lebutított alkotásról beszélünk, a felnőtteknek is maximálisan élvezhető, elgondolkodtató. Gyerekekkel való közös olvasása közben olyan témákról beszélgethetünk a kisebbekkel, mint a lustaság, a panaszkodás, a beképzeltség, a segítőkészség, a bölcsesség, a ravaszság, a kitartás, az összefogás, a bocsánatkérés, a megbocsájtás, a jó és a rossz névadás, vagy éppen az elfogadás. A történet szereplői emberek és emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. A mű meseszerűségét talán a reménykeltés adja, például azzal a gondolattal, hogy az igaz barátok  időnként megmentenek saját butaságainktól (annak következményeitől), vagy hogy a gyermekek tévedéseit a szülők megbocsájtják, merthogy ez a dolguk.

Az írás egyik nagy ékkövét a szellemes, állati jó szóhasználatok adják, mint például az "anyamadár szomorító", a "fennhéjazás", vagy éppen "a szabad vagy, mint a madár". De egyéb poénok is emelik az olvasás élményét, mint például dagadt Dick macska esete, akihez képest Gárfield voltaképpen anorexiás.

A szerző a természet csodáiról nagyapjától, az állatokról pedig édesapjától tanult rengeteget, ezekből ad át néhány szeletet ebben a műben (pl: a hársok jelrendszere, hangjuk tűz esetén).  Krisztina szerzeményéből jól érződik, hogy nagyon szereti, de ami talán ennél is fontosabb, tiszteli a természetet, az állatokat, ami mindenképpen példaértékű, ezért is érdemes átadnunk a kisebbeknek ezt a mesét.  

Olvasás közben a zseniális hangulatfestéseknek hála sokszor szinte hallottam, ahogy a Varjú Ikrek történetét a keresztgyerekeimnek olvasom. Egyszer mindenképpen így lesz. 
Reményeim szerint a természet lágy ölén, a környezet zenei aláfestéseivel, hangos kacajokkal, okos kis kérdésekkel az élet fontos, és kevésbé fontos dolgairól.

Kedvenc idézeteim a Varjú Ikrekből:
"Szerettek vagy sem, én is segíteni akarok. Be kell, hogy vegyetek a csapatba.
'A fenébe, csak ne lenne igaza', gondolta Bagoly. 'Az, hogy utáljuk, nem ok arra, hogy a segítségét elutasítsuk', és nagyot sóhajtott. (59. oldal).

"Szellő szabadon járta a világot, sokat látott, hallott és tapasztalt. Ha kellett, felszárította a könnyeket, ha kellett, megcirógatta az arcokat, összeborzolta a hajakat egy kis kacagásért cserébe. Segített a fáradt madaraknak, ha repültek. Elnyomta az óvatlan mancsok után járó neszeket, hogy a vadászok meg ne hallják. Egyik pillanatban itt volt, a másikban már messze járt." (63.oldal)


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olvasói élmény I A múltat, vagy az itt és mostot választjuk? - Ez a kérdés Illés Krisztina Lepketáncának második részében

Olvasói élmény I Végtelenül megkísértett Peller Mariann első könyve