Olvasói élmény I Ilyen volt Angela Petch Toszkán emléke
Szenvedélyem Olaszország. Nincs ezzel másként Angela Petch író sem, aki lelkes utazó. A szerző gyermekkorát Rómában töltötte, Olaszországban ment férjhez, az utóbbi esztendőkben pedig az év egyik felét Angliában, a másikat Toscanában tölti. Észak-Olaszország közigazgatási régiója sok-sok történetet rejt magában, így született meg Angela A toszkán titok, Toszkán emlék, valamint A toszkán lány könyve is.
A szerző írásaival való ismerkedést én az Athenium kiadó gondozásában megjelent Toszkán emlékkel kezdtem, ami több szálon fut, két idősíkban mozog. Amellett, hogy Toszkána tájain barangolhattam képzeletben (Remélem, nemsokára ténylegesen is eljutok ide...), hatalmas titkok között lépkedhettem, visszatérve egészen az 1900-as évek elejéig.
Így ismerhettem meg az 1950-es évekig élő vándorpásztorkodás egy fajtáját jelentő transumanza jelenségét, amikor októbertől májusig a férfiak tömegesen vonultak a tengerpart felé. A családok ilyenkor akár 7 hónapra is szétszakadtak, a nők megtanultak teljesen önállóakká válni, fát hasogattak a kandallókba, utat vágtak a sokszor többméteres hóban és még sorolhatnám... Olyan szakmákba kaptam betekintést ezekből az időkből, mint a bábaasszonyok világa, a földbirtokosok élete, a sajtkészítők, vagy a gyógyfüvesek mindennapjai. A Starnucci család és környezete történetein keresztül olyan helyszíneken jártam gondolatban, mint Caprese (ahol Michelangelo született), a tizenegyedik századból származó vár, San Gemignanello, vagy Montebotolino ("a falu fent a paradicsomban").
A könyvben különböző mendemondák bukkantak fel. Például arról, hogy a régi rómaiak tejben fürödtek (és vélhetően bűzlöttek), vagy hogy a várandós nőknek tilos nyakláncot hordani, mert a köldökzsinór a baba nyakára tekeredhet. Kaptam még idézeteket olasz versekből, dalokból, amelyeknek a magyar verzióját érhetően belefogalmazták a cselekményekbe, de az olasz gasztronómia elemei is megjelentek, mint például a puliszka (eredete ismeretlen ugyan, de az olaszok is gyakran ették), vagy a budelluzzó, ami egy hurkaféle juhbélből és belsőségekből.
Bár a kiadvány stílusa könnyed, komoly témák is bőségesen megjelentek benne a múltidézés során. Ilyen, amikor a szerző ír arról:
- hogy a zaklatók gyakran úgy állítják be a történteket a bántalmazott fél számára, mintha az váltotta, harcolta volna ki a szörnyűsége(ke)t magának.
- hogy az emberek mennyire máshogy élik meg a nagy fájdalmakat. Amíg az egyik igyekszik teljesen kitörölni magából az ilyen emlékeket, a másik szívesen mesél ezekről, hátha abból a hallgató is okul, tanul.
- hogy amikor előre megérezzük, hogy rossz hírt fogunk kapni, az elején miként próbáljuk meg elhessegetni a gondolatot is, egészen addig, amíg ténylegesen nem közlik velünk a borzalmakat.
- hogy fontos a fiataloknak időben megtanítani, hogy önmagunkat kell adniuk, valamint ki is kell állniuk magukért a megfelelő időben.
- hogy a túlzott hősködés, piszkálódás mögött mindig van valami, amit palástolni kíván az adott személy.
- hogy életünk folyamán előfordul, hogy bizonyos események hatására olyan érzésünk támad, mintha a néhány nappal ezelőtti életünk nem is létezett volna. Egy fura másik világként hat ránk.
- hogy néha totál máshogy jönnek ki rajtunk az érzelmeink, mint ahogy "kellene". Időnként például örömünkben nem nevetünk, hanem sírunk...
- hogy nincsenek véletlen találkozások. Mindig azok kerülnek mellénk, akiknek kell.
- hogy fontos, hogy tanuljunk örökségünkről, a történelem könyvekből, az idősek elmeséléseiből, a családtól, vagy kirándulások, utazások során.
Idézetek a könyv hangulatából:
Szerző: Angela Petch
Fordító: Novák Petra
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 300
Megjelenés: 2021. január 21.
Special thanks: Diószegi Dorottya