Olvasói élmény I Végtelenül megkísértett Peller Mariann első könyve

„Te miben hiszel? Mit hozol otthonról, és ez mennyiben alakította a te hitedet?” – kérdezi adásról-adásra Peller Mariann az Utazás a lelked körül saját műsorában. Engem személy szerint sokáig nem foglalkoztatott ez a kérdés, ám köszönhetően a lassan 1 éve húzódó világjárványnak, egyre többször merül fel bennem a téma. Azt gondolom, hogy valami biztosan van a látható világon túl, amit mindenki máshogy hív (és ezért kár összeveszniük egymással). Istennek, Buddhának, Sorsnak, Karmának, Spiritualitásnak, Ezotériának, simán csak Megérzésnek, Hitnek, és még sorolhatnám a variációkat.

Amiben biztos vagyok, az az, hogy a megérzéseim már egészen régóta velem vannak, és ezek a sugallatok rossz útra, rossz döntésre még sosem vezettek rá... Ezek a megérzések elsőre megmagyarázhatatlanok, sokszor félelmetesnek is hatnak, így sokáig szinte teljesen elengedtem a vizsgálatukat, nem gondolkodtam rajtuk túl sokat. Bevallom, most is csak óvatosan teszem. Viszont szeretek tisztán látni, rájönni az összefüggésekre, megérteni a történések okait, céljait, és a megérzéseimen túl abban hiszek még, hogy egészen biztosan nincsenek véletlenek. Szóval a jobban odafigyelést, megértést két lépéssel kezdtem el, persze rögtön két könyv formájában. Az egyik egy kis bevezető olvasmány a Buddhizmus világába (az utóbbi időben rengetegszer felbukkant az életemben ez a világnézet), a másik pedig Peller Mariann Végtelen kísértés kiadványa.


A szerzőről: Jakupcsek Gabriella mellett számomra a legszimpatikusabb műsorvezető mindig is Peller Mariann volt. Amikor csak ritkán tűnt fel a képernyőn, nem értettem a mellőzését. Belőle áradó harmóniája, nyitottsága, felkészültsége, gyönyörű beszédstílusa újra meg újra lenyűgöz. Aztán elindult az Utazás a lelked körül című műsora, amelyben olyan témákban, olyan oldalakról nyitja meg vendégeit, ahogyan csak nagyon kevesen képesek. Amikor megtudtam, hogy hamarosan könyvvel rukkol elő, még a címéről, témájáról sem volt tudomásom, azt máris tudtam, hogy biztosan el fogom olvasni. Így is lett.

Már az első oldalakból érződik, hogy bár ez Mariann első könyve, nem először ír. A szerzőtől korábban olvastam egyes fórumokon, de a Lélekközösség saját oldalán is, és ahogy ezeken az alkalmakon, most is nagyon elvitt magával. A történetből annyit árulok el, hogy egy szerelmi háromszög (szakmailag és a magánéletben is sikeres feleség - igazi támaszt jelentő férj - ellenállhatatlan, titokzatos csábító) köré fonódik. Az izgalmas eseményeket átitatja az agyat és a szívet is teljesen lefoglaló vonzódás, a hűtlenség lelki hatásai, az önismeret, az ego, az önrombolás, és persze az önsegítő spiritualitás. Főhősünk, aki sok mindenben hasonlít szerzőnkre (beszédstílus, gondolatok, külső jegyek), a tehetséges színésznő Annabella minden nagy döntését alaposan mérlegeli, ingáját, angyalait hívja segítségül. Az inkább spirituális, mint romantikus könyv által picit jobban megérthettem olyan módszereket, mint a spirituális választerápia, az agykontroll, a transzcendens meditáció, de mélyebben belelátok a karma, a karmikus kapcsolatok működésébe is.


Megtudtam, hogy:
- A Lélekesszencia: Az, ahogy megéljük az érzéseinket, ahogyan hozzáállunk az élethez, annak történéseihez. Ha a lélekesszencia azonos, akkor két (vagy akár több) lélek felépítése ugyanolyan lehet.
- A Sziámi lelkek: Egy pókháló sűrűségű kötelék, sok-sok közös megélt élettel, és megoldásra váró feladatokkal. Ilyen, amikor első találkozáskor azt érzed, hogy már régen ismered a másikat, hiába csak egyetlen mondatot váltottatok még. Dolgotok van egymással.
- Az úgynevezett Égiek, nem kínálják fel vágyaink könnyed, pofonegyszerű megvalósulását, csupán az odáig vezető úthoz adnak kitartást, erőt, hitet, egy jó nagy löketet.

Megerősített abban, hogy:
- Mennyire fontos az időzítés. Hogy valami csak akkor történjen meg az életünkben, amikor már beértünk rá. (Ahhh, csak győzzük kivárni!)
- Aminek meg kell történnie, az meg is fog történni.
- A gyermekkori cseszegetések, csúfolódások idővel a segítségünkre lehetnek abban, hogy erőssé, kitartóvá, empatikussá váljunk.
- Aki gyakran késik (tehát nem egyszer-egyszer előforduló esetről beszélek), az valójában nem tiszteli a másikat. A pontosság az alázatosság és a profizmus része.
- A kísértés mindig okkal, céllal születik. Megint csak azt tudom írni: Semmi sem véletlen.

Bár a könyvet hiánypótlónak tartom, csak olyan olvasónak tudom ajánlani, aki legalább egy icipicit tud azonosulni a spiritualitással, annak egyes részeivel. Nagyon szerettem, hogy Mariann a színház világából merít, hogy műveket említ (pl: Müller Péter Jóskönyve), hogy olyan sokak által kedvelt ikonokhoz nyúl, mint a végtelen nyolcas. Szerettem a karakterek gyönyörűen ívelő fejlődését, hogy egytől-egyig közel kerültek hozzám, akár spirituálisak voltak, akár nem. Részemről a Végtelen kísértés folytatásért kiállt, mert Marianntól kapunk válaszokat bőven, de a szerző nagyon rafináltan nyitva hagyott jó pár kérdést még... Okosan tette, hiszen a kiadvány címéhez visszafordulva: a kísértés mindig az életünk része, legyünk akárhol, akárhogy, akárhány évesek...

Idézetek a könyv hangulatából:
"És ha egy kicsit kevésbé figyelnél a saját érzéseidre, a saját életedre, és több figyelmet szentelnél a téged körülvevő, szerető, rólad gondoskodó, a te kegyeidet kereső embereknek, akkor te magad is sokkal boldogabb lennél. Így működik ez. Kicsit kevesebb én, nekem, értem! És kicsivel több ti, nektek, veletek, értetek. Gondoltál már erre?" (226. oldal)

„- I-igen, pontosan olyan! De ezek szerint jól éreztem, hogy ismerem őt.
- Nem, nem! – vágott közbe Reni ismét. – Úgy pontos, hogy úgy érezted, hogy ismered, de mégsem ismered ki őt.
- Uramisten, pontosan! Kiszámíthatatlan...”
(321. oldal)



Cím: Végtelen kísértés
Szerző: Peller Mariann
Kiadó: Libertine
Kiadás éve: 2020
Oldal: 362

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

VIDEÓ - Illés Krisztina: "Megismertem egy történetet. Nagyon felkavart, beszippantott, magával ragadott"

Olvasói élmény I A múltat, vagy az itt és mostot választjuk? - Ez a kérdés Illés Krisztina Lepketáncának második részében