Olvasói élmény I Ilyen volt a Párizs királynője - Regény Coco Chanel életéről

Ha a cím alapján elvárnád, hogy a könyv fókusza a divatra helyeződjön, akkor ez a kiadvány nem neked való. Itt ugyanis a túlélés a tét…


Az időtállóan kifinomult Coco Chanel neve már sok-sok éve fogalommá vált. A kisfekete és a Chanel No. 5 parfüm megálmodója egy igazán titokzatos, izgalmas figura, akiről tucatnyi pletyka látott napvilágot. A Párizs királynője - Regény Coco Chanel életéről kiadványban a valós tények mellett ezek közül szemezgetett a szerző, a hézagokat rafinált írói szabadsággal töltve ki. A sztorit Ewen elsősorban a második világháborús Párizsban helyezte el, a háborús körülményeket nagyon precízen, érzékletesen vázolva fel. A németek által 4 éven át megszállt francia fővárosban Coco magánháborút indít zsidó üzlettársa, Pierre Wertheimer ellen. Mindent megtesz, hogy sokszor önzőnek tűnően mentse nagyvilági életvitelét és magát a márkáját. Coco attól sem riad vissza, hogy német kémmé váljon, Westminster fedőnéven.

A Pamela Binnings Ewen által ábrázolt Coco egyszer végtelenül finom, könnyed, nagyvonalú nő, máskor pedig borzasztóan arrogáns, manipulatív és kemény. Az biztos, hogy gyakran ellentmondásos karakter, de példamutatóan éles látású, leleményes, problémamegoldó és kitartó. Hol megértjük tetteit, gondolatait, érzelmeit, hol pedig bebizonyosodik, hogy egy világhírű személy is lehet erkölcsileg elítélendő. A tervezőnő szegénysorból, magányos gyermekkorból érkezett, élete fontos férfijai sorra elfordultak tőle (édesapja, szerelme: Boy Capel, unokaöccseként ismert eltitkolt fia), megjárta a kitartott szeretők útját és még sorolhatnám a csapásokat. Ahogy mindenkin, az árulások, nagy fordulatok mély sebeket hagytak rajta is.

A történet két idősíkon folyik, a háború évei mellett az 1900-as esztendők elejéig utazhatunk vissza Cocoval. Számomra a kezdő oldalakon furcsa volt, aztán pedig nagyon tetszett, hogy amíg a háború éveiben E/3 személyben ír a szerző a francia elegancia egyik legnagyobb ikonjáról, addig a visszaemlékezéseknél E/1-ben írt. Ewen munkája nem hibátlan, időnként feleslegesen ismétli önmagát, illetve a kötet végét kissé összecsapva, elsiettetnek érzékeltem. Kétségtelen viszont, hogy Ewen ebben a történelmi thrillerben nem spórolt a kutatómunkával, rengeteg mindent tett bele ebbe a 49 fejezetbe, 410 oldalba. Külön meg kell dicsérnem a borítót: Alenka Linaschké munkája előzetesen semmit nem árult el a könyv lényegéről, utólag mégis remekül idézi meg a tartalmat, az alaphangulatot.

Gondolataim az olvasás során:
- Gyakran merült fel bennem a kérdés, hogy Coco függött-e az életében felbukkanó férfiaktól, vagy szimplán csak felhasználta őket céljai eléréséhez. Melyik a jobb?
- Az életünk során akadnak olyan meghatározó események, amelyek örökre megváltoztatják életünket, bennünket. Még akkor is, ha a nap ugyanúgy kel fel...
- Bízni kell a megérzésekben. Mindig.
- Amibe nem halsz bele, attól megerősödsz. Klisé ide, klisé oda.
- A barátságok sokszor élik túl a nagy szerelmeket.
- A(z anyagi és érzelmi) függetlenség hatalmas áldás és nagy fegyver.

Idézetek a könyv hangulatából:
„Lehet,hogy az egész élet háború.” (25. oldal)

„Semminek sincs vége. Bár maguk a növények – az eredeti virágok, amiket láttál és éreztél azon a napon – már elhervadtak, a virágok esszenciája megmarad. És az illat még annyi év után is felszabadítja azokat az emlékeket, amelyek az illattal kapcsolatosak és belevésődtek az elmédbe, visszahozza a boldogság és öröm érzését.” (39.oldal)

„Lerogytam a díványra. Bárcsak biztos lábakon állna a vállalkozásom. Ha a pénzügyeim stabilak lennének, akkor Boy segítsége nélkül is meghozhatnám a döntést. Ez olyan lecke volt számomra, amit sosem felejtettem el. A munka szabadság. A munka biztonság és függetlenség.” (202. oldal)

„Coco egyszerűen elkerüli, hogy tétlenül nézzen olyan dolgokat, amelyeket nem tud befolyásolni. Szituációkat, amelyeket képtelen megváltoztatni.” (376. oldal)

Értékelés: 6/4
Oldal: 410
Szerző: Pamela Binnings Ewen
Eredeti cím: The Queen Of Paris
Fordító: Perlényi-Chapman Eszter

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

VIDEÓ - Illés Krisztina: "Megismertem egy történetet. Nagyon felkavart, beszippantott, magával ragadott"

Olvasói élmény I A múltat, vagy az itt és mostot választjuk? - Ez a kérdés Illés Krisztina Lepketáncának második részében