Olvasói élmény I Ilyen volt Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál könyve

Szentesi Éva 2011-ben kezdte el írni Rúzs és Tükör blogját, amelynek köszönhetően később saját rovatot kapott a Style magazinnál, sőt egy ideig főszerkesztője is volt annak. Firkász pályafutásom során én is megfordultam az online lapnál, ám nagy bánatomra Évával sosem találkoztunk. Munkáiból, megjelenéseiből egy szókimondó, vagány nő jön le számomra, aki bátran vállalta súlyos betegségét is, ezzel hatalmas felelősséget, feladatot véve magához.


Nem kellett csalódnom a 2017-ben megjelent Kardos Margit disszidál könyvben. A kiadványban különböző nőkről és férfiakról olvashattam, gyengeségekkel, erősségekkel, bizonytalanságokkal, alapigazságokkal, félelmekkel, vágyakkal. Egyszerre csöppenhettem bele a fővárosban és a vidékeken élők, a gazdagok és a szegények, a házasok és a szeretők, a fiatalok és az érettek világába is. A könnyed olvasmányt jelentő fejezetek sokszínűek, a női makacsságtól kezdve egészen a halálos betegségekig, az erőszakig sok mindennel foglalkoztunk benne.

Jelenleg ismét egy befele figyelősebb, sok mindenre visszagondolós időszakomat élem, így ez a novella a legjobbkor került a kezembe. Sok-sok olyan témát érint benne a szerző, amely az életem során vissza-visszatérő kérdéskör, gondolatmenet, probléma, amelyekkel az olvasás során könnyedén foglalkozhattam a magam módján. Éva csak időnként nyúl beléjük mélyen, inkább csak azt a miliőt idézi meg, amelyek által visszanyúlhattam saját emlékeimhez, tapasztalataimhoz, többek között azt fejtegetve, hogy ezt vagy azt miért kellett átélnem...

Gondolataim az olvasás során:
- Hogy akadnak gyermekkori emlékek, amelyek egy része megszépült az idő folyamán, mások pedig máig (óriásiii) haragot ébresztenek bennem.
- Hogy milyen viccesek is voltak a fiatal felnőtt éveim, amikor úgy éreztem, hogy miattam és értem forog a föld.
- Hogy sokszor gondolom azt, hogy engem már megedzett az élet, mégis újra meg újra tudok esendő is lenni. Meg naív.
- Hogy milyen könnyen lesz a kedvesnek hitt valakiből hirtelen elutasító személy.
- Hogy az út odafele szinte mindig hosszabbnak hat, mint visszafele.
- Hogy szívszorító visszaidézni az utolsó tökéletes karácsonyt, családi vagy egyéb eseményt, amikor tudjuk, hogy több olyan már biztosan nem lesz.

Amit tanultam:
Jó kis taktikát sajátítottam el, amire egy ideje már kerestem a megoldást. Amikor negatív képek futnak le a fejemben (mint egy rossz megérzés), és nem akarom, hogy az adott dolgok meg is valósuljanak az életemben, akkor el kell képzelnem, hogy egy nagy piros vonallal áthúzom ezeket. 

Ezt a szerzeményt ajánlom mindenkinek (főleg nőnek), aki szeretne egy légies, közvetlen, gördülékeny olvasmányt rövid fejezetekkel, amelyek között egy picit le tud vonatkoztatni a saját életére.

Idézetek a könyv hangulatából:
„A vacsoránál valamilyen rákról beszéltek, de nem értettem, mit eszik ez az állat, azt hittem eddig az ilyesmiről, hogy a tengerben él, de most arról magyaráztak, megjelent Nénjében is, és le kell venni a mellét. Gabi morgott, azt mondta, nem, ő nem engedi a műtétet, mert olyat nem bír ki egy házasság. Majd kap kezelést, és attól szépen visszafordul a folyamat. Na, ezt sem értettem, mert amúgy is azt hittem, hogy a rák alapból csak visszafele tud menni. De nem, ez a fajtája ment mindenfelé.” (23.oldal)

 „A kanapén fekszünk mind a négyen, mama hazament. A tévében karácsonyi film megy, anya alszik, de ő mindig bealszik a filmeken, mi pedig apa vállára hajtjuk a fejünket. A húgom gömbölyű kis hasa fel-le jár, hallgatom a szuszogását, amíg álomba merül, majd álomba szenderülök én is. Ezt volt az utolsó karácsonyunk így, együtt. Minden decemberben erővel próbálok visszaemlékezni, hogy soha ne felejtsem el, ekkor zajlik az élet legszebb időszaka.” (81. oldal)


Értékelés: 6/5
Kiadó: 21. század kiadó
Oldal: 220
Szerző: Szentesi Éva
Cím: Kardos Margit disszidál

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

VIDEÓ - Illés Krisztina: "Megismertem egy történetet. Nagyon felkavart, beszippantott, magával ragadott"

Olvasói élmény I A múltat, vagy az itt és mostot választjuk? - Ez a kérdés Illés Krisztina Lepketáncának második részében