Olvasói élmény I Ilyen volt a Könyvesbolt a tengerparton

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Next21 gondozásában megjelent Denise Hunter: Könyvesbolt a tengerparton kiadvány a romantikus kategóriát képviseli, minthogy rögtön az elején egy esküvőn találja magát az olvasó. Sophie húga, Jenna esküvőjén nemcsak hogy részt vesz, de szervezőként is aprólékosan odafigyel arra, hogy minden gördülékenyen zajljon le. Aztán persze akad egy kis bökkenő. A lagzin szembesülnie kell lezáratlan múltjával, Aidennel, az exével. Amikor már fellélegezne, Aiden az időjárás viszontagságainak köszönhetően Piper’s Cove-ben ragad néhány napra, egészen pontosan ugyanabban a nyaralóban, ahol Sophie is meghúzza magát. Sophie tele van sértettséggel, fájdalommal, az adrenalinfüggő Aiden pedig egész életében fél kockára tenni szívét.


Bár a sztori valóban a romantikus, limonádé kötetek közé tartozik, ha erotikát keresnél, nem fogsz találni benne. Inkább könnyedebb formában foglalkozhatsz a családi, párkapcsolati problémákkal, a másodhegedűs szereppel, a gyermek-fiatalkorban történtek későbbi életünkre való kihatásaival. Szomorú események, hibás döntések halmaza ez az írás. A szerző váltott szemszöggel dolgozott, így én például pont úgy éreztem magam az olvasás során, mint amikor egy párkapcsolat mindkét alanyát jól ismerem, szeretem, és a köztük lévő konfliktusokról, okokról és lehetséges megoldásokról beszélgetek velük. A karakterek időről-időre kissé bosszantóak, ilyenek például Sophie családtagjai, akik nem támaszkodnak a lányra, hanem már egyenesen kihasználják, elnyomják. Persze erről Sophie is tehet, hiszen hagyja… Bár néha tényleg idegesítőek a szereplők, főhőseink jelleme a történet végére elég sokat fejlődik.

Amit negatívumként tudnék felhozni, az az, hogy jómagam igazi könyvmolyként, aki idővel majd egy saját könyvtárszobát szeretne kialakítani magának, a könyv címe, borítója sokkal többet indított el a fantáziámban. Sophie könyves boltjának munkálataiba, a megnyitóba csak a kötet vége felé kaptam betekintést, amiről szívesebben olvastam volna sokkal többet.

Neked ajánlom: Egy idealista, kedves sztori kerekedett ki a több mint 30 könyvet megálmodott Hunter kezei között, ami egy kellemesen meleg, üde estén, a napágyban megpihenve tökéletes időtöltés, ha nem szeretnél nagyon bonyolultat fogni a kezedbe, túl sokat gondolkozni, inkább hamar szeretnél egy kerek történet végére érni. 

Gondolataim az olvasás során:
- A család, a gyermekkor, a fiatalkori történések egész életünket képesek meghatározni. Ezért is fontos, hogy valóban ismerjük önmagunkat, a döntéseinket, valamint hogy százszor megfontoljuk: Tényleg érettek, érdemesek vagyunk a szülőkké válni?
- Az ellenkező nem figyelme, lehet akármennyire hízelgő, sokszor csak hamiskás, rövid ideig tartó önbizalmat nyújt. Mint egy lufi, ami 2 perc után kipukkad: Értelmetlen.
- A támogató közösségnél, barátoknál nagyobb erőt kevés dolog ad hosszútávon. Fontos, hogy legyenek szurkolóink, akik pozitív hatással vannak döntéseinkre, életünkre.
- Nagyon kacifántos tévutakra vezetnek a bizonytalanságból, félelmekből fakadó döntéseink.
- Ha valaminek meg kell történnie, meg fog történni. Ha valakinek része kell legyen az életünknek, akkor az része lesz. Néha nem úgy, nem akkor, ahogy azt mi elsőre gondoljuk.
- A befejezetlen ügyek végére előbb-utóbb pontot kell tennünk.
- Időnként tudnunk kell újraterveznünk az életünket.

Idézetek a könyv hangulatából:
„A nagy veszteségek néha közelebb hozzák egymáshoz a családtagokat, máskor éket vernek közéjük.” (12. oldal)

„De a félelem minden logikánál és ténynél hagosabb. Minden igazságot túlkiabál, és az ember csak azokat a hazugságokat hallja belőle, amiktől a legjobban retteg.” (291. oldal)



Értékelés: 6/3
Szerző: Denise Hunter
Fordította: Farkas Veronika
Cím: Könyves bolt a tengerparton / Bookshop by the sea
Kiadó: Next21
Kiadás: 2021
Oldalak száma: 302

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

VIDEÓ - Illés Krisztina: "Megismertem egy történetet. Nagyon felkavart, beszippantott, magával ragadott"

Olvasói élmény I A múltat, vagy az itt és mostot választjuk? - Ez a kérdés Illés Krisztina Lepketáncának második részében