Olvasói élmény I Ilyen volt a Lassan izzó tűz

A Lassan izzó tűz az első Paula Hawkins olvasmányom, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Kedvelem ugyanis azokat a könyveket, amelyeknek az elején kapkodom a fejem, aztán egyszer csak minden a helyére kerül, elkapom a fonalat. Töltődöm, de mégsem agybutítóan pihenek. Pontosan ilyen volt ez a valóban lassan izzó könyv is.

A regény egy fiatal férfi halálával indít, akit sokszorosan szurkáltak halálra a lakóhajóján. Elindul a nyomozás, de nem a szakemberek vérprofi munkájára kerül a hangsúly ebben a kötetben, sokkal inkább a férfi életében szereplő nők köré épül a sztori. Akad ugyanis három nő, akik utoljára látták őt életben. Miriam, Laura és Carla mindannyian megélték már életük nagy tragédiáit, amelyek örökre megváltoztatták őket. Ráadásul egyiküknek sem volt fenékig tejfel kapcsolata az áldozattal, így mindannyian gyanússá válhatnak az olvasó szemében.

A könyv komoly témákat jár körbe. Kezdve az előítélettel, a titkokkal, az igazságtalansággal, a bosszúvággyal, az önrombolással, az örökös hazudozással, a pszichés betegségekkel. A szerző alapvetően London utcáiról, a Regent-csatorna környékéről merített ihletett, de persze bőven élt a művészi szabadság eszközeivel is, nagyon rafináltan, jó ízléssel. A sötét, lassan kibontakozó írás mindvégig enyhén nyugtalanító, így inkább egy szuper lélektani feszültségregénynek mondanám, mintsem egy 10 körmöt lerágós, aludni nem hagyós kőkemény thrillernek. A karakterek kellőképpen gondosan ki lettek dolgozva, nagyon-nagyon valóságosak, ám ez az írás azok közé tartozik, amelyben nem találtam egyetlen, kizárólagos kedvenc szereplőt. Hawkins intelligens, igaz, univerzális gondolatait annál inkább imádtam.

Gondolataim az olvasás során:
- Amikor valaki számunkra nagyon közeli, nagyon fontos ember meghal, alapjaiban rendül meg a világunk, nem csoda ha abnormálisan kezdünk el viselkedni. Ha pedig az illető gyilkosság áldozata lett, öngyilkos lett, akkor szinte biztosan bekövetkezik az elme megzavarodása. Remélhetően, csak átmenetileg...
- Ismerhetünk valakit életünk legnagyobb részében, minden gondolatát akkor sem tudjuk kitalálni az illetőnek. Legalább nem unjuk meg egymást.
- Galád dolog, amikor az embertől elveszik azt, ami az övé. Lehet az egy fontos tárgy, vagy egy remek ötlet. Cudar érzés. 
- Néha kárt okozunk. Néha magunknak, néha másoknak. Néha tudatosan, néha nem előre megtervezve. Legtöbbször igyekszünk minimalizálni az okozott kárt, mégis ilyenkor hiába tudjuk, hogy bajt okozunk, nem bírjuk megállni. Ilyen az, amikor tök apró, felesleges dolgokon rágjuk magunkat. Vagy… Amikor az ellenségünk barátja is mindenképpen az ellenségünk. 
- Akadnak emberek, akik életük egy szakaszában, vagy egy bizonyos illetőnek annyit hazudnak, hogy egyszer csak elfelejtik, hogy mikor szükséges kamuzniuk, és mikor nem.
- Van, hogy valami rémisztőnek hat, mégis izgalmas, és úgy érezzük, szükségünk van rá.
- Mindenkinek kell valami, amivel törődhet. Lehet az egy társ, egy hobbi, egy kisállat. Bármi.

Neked ajánlom:
- Ha szereted a több szereplős, több szempontból íródott regényeket.
- Ha nem vágysz álmatlan éjszakákra, izzasztóan félelmetes olvasmányra.
- Ha szereted a lassabb folyású, lélektani krimiket.
- Ha időnként igazságtalannak érzel dolgokat.
- Ha néha téged is megkísért a bosszúvágy.

Idézetek a könyv hangulatából:
„Carla az a fajta nő volt, aki az árát mindennek tudja, az értékét pedig semminek.” (48. oldal) 

„De úgy találta, hogy még ő sem tudja kivonni magát a hírességgel való érintkezés varázsa alól – különös, milyen gyorsan átértékeli az ember egy alkotó munkásságát, amikor az illető már nem csak egy elvont valami, nem csak egy önelégültséget árasztó fotó egy könyvborítón, hanem élő, lélegző személy, félénk mosollyal és büdös kutyával.” (110. oldal)

„Az iskolában mindenki Miriamot sajnálta. Mindenki sajnálta, és mindenki nagy ívben igyekezett elkerülni. Mindenki megnézte, és senki nem nézett a szemébe. Mindenki beszélt róla, de senki nem állt szóba vele a szünetekben, ebédnél. Elmentek mellette, kedvesen rámosolyogtak, és közben valahová a középtávolba meredtek, nem rá, még a tanárok is.” (207. oldal)



Értékelés: 6/5
Szerző: Paula Hawkins
Cím: Lassan izzó tűz
Eredeti cím: A slow fire burning
Fordító: Tomori Gábor
Kiadó: 21. Század
Kiadó Megjelenés: 2021
Oldalak száma: 303

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olvasói élmény I A múltat, vagy az itt és mostot választjuk? - Ez a kérdés Illés Krisztina Lepketáncának második részében

Olvasói élmény I Végtelenül megkísértett Peller Mariann első könyve