Olvasói élmény I Ilyen volt a Római kalandok

Októberi olvasmányaim főszereplője Karen Swan bestsellerszerző egyik kiadványa, a 21. Század Kiadó gondozásában megjelent Római kalandok volt. Ez az első könyvem tőle, ami valószínűleg nem az utolsó lesz. Ugyan nem vagyok rajongója sem a szerelmes daloknak, sem a romantikus filmeknek, sem pedig a csöpögős könyveknek, ezt az írást a maga kategóriájában tökéletesen szórakoztatónak találom.

Köszönhető ez annak, hogy a két szálon, két idősíkon futó történet középpontjában 2 izgalmas nő áll. Számomra Elena Damiani karaktere érdekesebb volt, akit olyan társasági hírességek inspiráltak, mint Lee Radziwill, Gloria Vanderbilt, vagy Marella Agnelli. Elena egy gazdag család sarja, aki huszonhatodik életévére már harmadik férjét fogyasztja, grófnéként éli a kívülről szerencsésnek, pompásnak tűnő életét. Mesés kalandunk másik főhőse, Francesca (Cesca) aki korábbi ügyvéd karrierjét feladva Rómába költözik, hogy ott turistákat, valamint blogot (Római kalandok) vezessen. Mindkét nő élete tele van nem várt meglepetésekkel, megállíthatatlan szerelmekkel, nagy döntésekkel, fájdalmakkal, szenvedéllyel, súlyos titkokkal, amelyek nem rejthetők el örökké. Kettejük élete akkor érintkezik, amikor Cesca rátalál Elena lopott Gucci táskájára, amit becsületesen visszaad tulajdonosának. Elena hamarosan felkéri Cescát, hogy írja meg élettörténetét. Innentől indulnak az izgalmak...

A két nő ugyanis hol iszonyatosan kedveli a másikat, teljes egyetértésben, harmóniában vannak, hol pedig ütközni kényszerülnek egymással. Ettől aztán hitelessé, dinamikussá válik számomra ez a kapcsolat, amelyben hol egyiküket, hol másikukat érzem magamhoz közelebb.
Ennek egyik oka, hogy Cesca és köztem akad néhány párhuzam, például a blogírás, írás témája körül. Sem a karakter, sem én nem szeretnénk kényszeressé válni, öncélúan posztolgatni, félni attól, hogy elfogynak a mondanivalóink, témáink. Cesca hamar igazi római nővé válik (Romana di Roma), amit magamról is maximálisan el tudok képzelni.
Továbbá Elena szereti kalandos élete egyes részeit máshogy előadni, így időnként komoly feladat rájönni, hogy mikor mond igazat, mikor nem. Az egykori ügyvédet azonban nem lehet becsapni, Cesca hiába adta fel korábbi szakmáját, nagyon jó szimatja van, megérzései pedig ráterelik az igazság útjára.

Mivel a kedvenc helyemet a világon Olaszország jelenti, így különösen közel állnak hozzám azok a könyvek, amelyek élethűen írnak az olasz városokról. A szerző leírásainak köszönhetően pillanatok alatt magam előtt láttam az örök várost, Rómát, annak történelmével, semmi mással össze nem keverhető helyszíneivel, növényeivel (citrusok, pikkelyfenyők, falakon futó borostyánok, oázisok a város kellős közepén), gasztronómiai sajátosságaival (Bomboloni, Cannoli, Carbonara). Egy ideje nagyon élvezem az Urbex világát, az elhagyatott, misztikummal övezet helyszíneket, így külön kedveltem a Róma földalatti alagútjairól szóló részéket, azok felfedezéseit. A sztori hol nagyon-nagyon magába szippantott, hol kevésbé, de a vége mindenért kárpótolt. Remek csavarral zárul ez az intrikákkal, mélységekkel és magasságokkal, bűnökkel és megbánásokkal, alapigazságokkal fűszerezett gördülékeny könyv.

Gondolataim az olvasás során:
- Hiába kezdünk új életet egy másik országban, városban, a múltunk velünk tart. Például a bűntudatunk egy-egy rémálom formájában. Menekülni felesleges.
- Időnként az ellentétek valóban vonzzák egymást. Van, hogy valakivel teljesen másmilyenek vagyunk, mégis képesek vagyunk a tökéletes összekapcsolódásra. A másik nagy csoda, amikor valakik úgymond ikerlelkek, lelki ikrek és már az első találkozáskor annyira összepasszolnak, hogy elképzelhetőnek tartják: már az előző életükben is találkoztak.
- Imádom, hogy a természet visszaveszi azt, ami az övé. Hogy nem irányítható.
- Veszélyes terep, nehéz meló a hazugságokkal teli kapcsolatokat ápolni. Ilyenkor a másik nagyon mást képzel el rólunk, ha szeret, akkor azt a képet szereti, amit előtte festünk magunkról, nem azt, amilyenek valójában vagyunk.
- A magabiztosság nagy fegyver. Borzalmas úgy élni, hogy valaki egy szobán sem mer átmenni, mert pár lépés után bizonytalanná válik.
- A szépség, ápoltság felemel bennünket. Nem szabad mindig mindent halogatni. Például van, hogy megvásárolunk egy ruhát, amit sosem veszünk fel... Találjunk rá alkalmat, ne várjuk, hogy majd egyszer eljön egy nagy pillanat, egy megfelelő nap.
- Van, hogy amit meg KELL tennünk, nem az, amit meg szeretnénk tenni. Ilyen, amikor egy igazán szerelmes nő lemond a szerelméről, mert az már családban él…
- Ha valakivel sosem találjuk meg a közös hangot, mindig összeütközünk, érdemesebb, okosabb elengedni, nem erőltetni senkiért, semmiért. Ne erőszakoljuk meg magunkat! 

Neked ajánlom:
- Ha szeretnél olyan sztorit olvasni, amelyben az elkerülhetetlen szerelem kap hangsúlyt.
- Ha hiszed, hogy a titkok előbb-utóbb mindig kiderülnek.
- Ha szereted az olasz életérzést.
- Ha szívesen olvasol nem éppen középszerű életet élő karakterekről, személyekről.

Idézetek a könyv hangulatából:
„Az élet egyenes vonalú áramlása megszakadt, mintha kizökkent és új sávba került volna, mint a vonat, amely sínt vált, mint a színész, aki a színpadon hirtelen új forgatókönyvet kap, és másik szerepre vált. Most már ilyenek voltak. Vége volt.” (146. oldal)

„Mindent elkövettek, hogy küzdjenek ellene, hogy ellenálljanak, eltaszítsák maguktól a másikat, hogy távolságot tartsanak, de ezt a háborút nem lehetett megnyerni. Nemcsak a kémia sodorta őket egymáshoz, hanem a gravitáció is: egymásnak teremtették őket.” (323. oldal)

„Sokszorosan megfizetted az árát, Cesca. Azzal nem változtatsz a múlton, ha bünteted magad. El kell engedned.” (392. oldal)



Értékelés: 6/4
Szerző: Karen Swan
Cím: Római kalandok
Eredeti cím: The Rome Affair
Fordító: Alföldi Zsófia
Kiadó: 21. Század Kiadó
Megjelenés: 2021
Oldalak száma: 413 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olvasói élmény I A múltat, vagy az itt és mostot választjuk? - Ez a kérdés Illés Krisztina Lepketáncának második részében

Olvasói élmény I Végtelenül megkísértett Peller Mariann első könyve