Olvasói élmény I Ilyen volt az Alul semmi? Veszélyek és esélyek a Covid idején

„Jakupcsek Gabriella munkássága véleményem szerint valóban példaértékű. Szakmai tudása és alázata elképesztő, ugyanakkor ő az egyetlen olyan tévés számomra, aki a közösségi médiák hatalmas népszerűsége óta sem vesztett hiteléből. Sok műsorvezetőt, szerkesztőt csak addig kedveltem, amíg nem jelentek meg az online felületeken, Gabriella ilyen szinten is kivételes, egyszerűen emberi, aki okosan húzza meg a határokat.”írtam róla 2020 májusában, a Nagy levegő könyve kapcsán. Ez a véleményem azóta sem változott. Mivel minden eddig megjelent írását (Megúszhatatlan, És te hogy vagy?, Nagy levegő) kedveltem, kíváncsian vártam, hogy mire jutott az Alul semmi? Veszélyek és esélyek a Covid idején kiadvány megírása során.

Sokunknak ismerős az a rutin, amikor a karantén időszakaiban felül csinosa(bba)n összekaptuk magunkat az online beszélgetések idejére (ameddig látszottunk a képernyőn), alul meg maradtunk „otthonkában”, pizsamanadrágban, mamuszban. Pontosan ez a jelenség bújik meg a könyv címe mögött is, szerintem nagyon-nagyon találóan. A televíziós műsorvezető a karanténidőszak alatt is forgatta közérzeti talk show-ját, érdekes volt ennek a munkának a hátterébe is belelátni, mert hogy a könyv többek között ezt adja meg az olvasónak. Gabriella könyvei olyanok számomra, mintha a saját kis naplóját olvasgatnám, egyik gondolata elvezet egy másikhoz, minden találkozik benne mindennel, mégsem érzem kicsapongónak, katyvasznak, bugyutának.

A szerző ír:
- a futárok munkásságáról,
- az egészségügy, az oktatás teljesítményéről, problémáiról,
- az emberi kapcsolatok alakulásáról, a kimaradt puszikról, ölelésekről,
- az elmaradt ünnepekről, összejövetelekről,
- az online kapcsolattartásról,
- a home officeról,
- az egyéni felelősségvállalásról,
- az elfogadásról,
- a korai kiégésről, a halogatásról, az elaprozódásról,
- arról az érzésről, hogy sosem érünk teendőink végére,
- a különböző megküzdési stratégiákról,
- a nagy veszteségekről, a nagy sebekről, a traumákról, (Amikor nem tudtunk elbúcsúzni elhunyt szerettünktől. Vagy hogy sok területen nem vontunk le tanulságokat. Például: Valóban 10 órát kell 1 gyereknek az iskolában ülnie?)
- a nagy esélyekről (Ha elkaptuk a covidot, ha nem, lelkileg mindenképpen alakított rajtunk egy picit: Kérdéseket tettünk fel, szembenéztünk történtekkel. Jobb esetben: levontunk következtetéseket, megtanultunk alkalmazkodni, jobban bánunk az időnkkel, ledobtunk nagy terheket).

Továbbá gondolkodik még arról:
- hogy nem figyelünk oda a szükségleteinkre eléggé (Akkor eszünk, amikor időnk van, nem akkor, amikor éhesek vagyunk), 
- hogy valahol csak testben vagyunk ott, lélekben nem (Amikor várjuk, hogy véget érjen a munkaidőnk), 
- hogy a börtönt vagy a halált tartja-e nagyobb büntetésnek,
- hogy az érettségi találkozó sokaknak a be nem teljesült célok, a bukások tükre,
- hogy a minőségi élethez szükséges a kultúra (zene, film, könyvek, műsorok), 
- hogy mennyire másként élte meg a karantént egy introvertált és egy extrovertált személyiség. 

A könyv egyik ékköve, hogy a fejezetek között fontos, egyben érdekes információkat kapunk az emberiség történetében előforduló járványokról, mint például a pestisről, vagy a koleráról. Emellett nem maradtak el a Gabriella könyveiben már jól megszokott, univerzális, időtálló idézetek sem. A szerző ezúttal olyanoktól idézett, mint Mark Twain, Coco Chanel, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, vagy éppen Morgan Freeman.

Neked ajánlom: Ha szeretsz könnyed hangulatban, naplószerű könyvvel a kezedben elgondolkodni azon, hogy honnan jöttél, hol vagy, hová tartasz, hol szeretnél lenni.

Idézetek a könyv hangulatából:
„A kiégés, a depresszió persze nem új jelenség, régen sem létezett aranyélet, de az kétségtelen, hogy a megváltozott társadalmi környezet és a folyamatos online jelenlét nagyon határozottan befolyásolja az énképet, az ember egész életvitelét, értékrendjét. Olyanok vagyunk, mint a zsonglőrök, száz labdát dobálunk a levegőben, és tudjuk, hogy valamennyi mindenképp ki fog esni a kezünkből, de hogy mennyi, mikor, és az milyen jelentőséggel bír majd, csak saccoljuk.” (65. oldal)

„…nincsenek ideiglenes időszakok az ember életében. Nincsen olyan, hogy most arra várok, mi lesz majd. Majd ha férjhez mentem, majd ha elváltam, majd ha gyerekem született, majd ha felnőttek a gyerekek, majd ha elmúlik a vírus. Nincsenek ideiglenes helyzetek, mert amit átmenetinek érzünk, az maga az életünk. Csak az a kérdés, mikor döbbenünk erre rá." (162-163. oldal)

„A díjátadó után nem sokkal történt, hogy egy barátom, akivel rendszeresen megosztom a dilemmáimat, mert szükségem van az okos meglátásaira, beszélgetés közben nekem szegezte a kérdést, gondolkozzak el rajta: Mi az az elismerés, amire világ életedben vágytál, de nem kaptad meg, viszont nagyon hajtott előre?” (187. oldal)


Értékelés: 6/4
Cím: Alul semmi? Veszélyek és esélyek a Covid idején
Szerző: Jakupcsek Gabriella
Oldalak száma: 302

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

KÉPTÁR: KACSINTGATOK, KATTINTGATOK

Olvasói élmény I Ilyen volt a Sors, szerelem, Toszkána