Olvasói élmény I Ilyen volt a Nyomozás Anne Frank ügyében

Anne Frank naplójáról alighanem mindenki hallott már. Ő volt az a tizenéves lány, aki családjával együtt huszonöt hónapon át rejtőzködött egy padlástérben a megszállt Amszterdamban. Aztán a nácik őket is letartóztatták, majd koncentrációs táborba vitték, ahonnan egyedül Anne édesapja, Ottó Frank került ki élve. Az édesapa aztán megjelentette a szóban forgó naplót, így vált az a kor egyik legfontosabb dokumentumává. A meggyilkolt zsidók millióinak jelképévé avanzsálódott lány mesél benne a háborús mindennapokról, személyes érzelmeiről, csalódásairól, reményeiről. Aki ismeri a szívszorító történetet, vélhetően előbb-utóbb feltette magának a kérdést, hogy mégis ki árulhatta be a Frank családot a náciknak? Az Anne Frank ház (életrajzi múzeum a Prinsengracht csatornán) egyik alkalmazottjától immáron azt is tudhatjuk, hogy a látogatók által ez az egyik legtöbbet feltett kérdés napjainkban is...


Pontosan ezért állt össze 2018-ban egy csapat, amelynek tagjai között akadt kriminológus, fordító, viselkedéskutató pszichológus, örökségkutató, történész, genderkutató, társadalomkutató, levéltáros, igazságügyi írásszakértő, valamint kihűlt ügyek szakértője is. A csapat több ezer aktát nézett át, jegyzeteltek, kutattak, interjúztak teljes titokban, így az erről szóló nemzetközi könyvet Rosemary Sullivan írhatta meg első kézből. A teljes állásban dolgozó Kihűlt Ügy Csapata felhasználta mindazt, ami annak idején nem állt a kevés számú nyomozók rendelkezésére: modern nyomozási technikákkal (viselkedéskutatás, mesterséges intelligencia, igazságügyi nyomvizsgálat), frissen felfedezett dokumentumokkal igyekeztek megfejteni a rejtélyt Vincent Pankoke nyugalmazott FBI-ügynök vezetésével. Ha azt hinnéd, könnyű meló volt a dokumentumok átfésülése, tévedsz, igencsak szétszóródtak ezek, többek között a világszerte található (holokauszt) emlékházakban.

Rosemary Sullivan: Nyomozás Anne Frank ügyében - Az árulás igaz története ünnepélyes megjelenése előtt szenzációhajhász módon mind a hazai, mind a nemzetközi sajtó szétkürtölte a lehetséges áruló nevét, ám így is érdemes időt tölteni ezzel a kiadvánnyal, mivel ez a könyv nagyon érzékletesen adja át ezt a nyomasztó korszakot a háborús Amszterdamban. Rosemary a sokszor száraz, nem kifejezetten gördülékeny írás elején felvázolja a Frank család elfogásának napját, bemutatja a nyomozó csapatot, felvázol néhány gyanúsítottat, kornyomatot ad a holokauszt borzalmairól, olyan emberi vonatkozásokról, mint az egymással szembeforduló szomszédok, vagy hogy milyen emberek voltak azok, akik segítettek a zsidóknak elbújni, életben maradni. Kapunk olyan részleteket, mint hogy egy időben a németekkel szexuális kapcsolatot létesítő nőket, amennyiben lebuktak, kopaszra nyírták és szekéren vitték végig a városon. Hogy mindegy volt, hogy az ember mennyire tehetős, okos, vagy óvatos, sosem tudhatta igazán, hogy kiben bízhat meg, és kiben nem. Lehetséges teóriák ide-oda, minden esetben a nácik tehetnek Anne Frank és sorstársai haláláról, hiszen ők voltak azok, akik képesek voltak ekkora terrort kialakítani. Az írás által jól láthatjuk, hogy mi mindenre képes egy közösség, ha nyomás alá helyezik őket, hogy mennyire káros a jelenlegi társadalmunkra is jellemző előítélet, diszkrimináció. Jobban megismerhetjük továbbá az SD-, a V-ügynökök, a kollaboránsok, a hiszékenységre építő fasizmus működését.

Nem leszek álszent, bennem is él némi diszkrimináció, a németeket sosem szerettem. Ebben az írásban számomra ismét bebizonyosodik, hogy a németek sok mindenben az élen járnak, például egy közösség irányításában, becsapásában, kizsákmányolásában.


Gondolataim az olvasás során:
- Ha túl nagy a nyomás, az emberek nem tudják felmérni egyes tetteik következményeit.
- A kapzsiság határtalan. Tanulságos azt látni, hogy az az AFF (Anne Frank Fonds) gyanúsította meg a kutatócsapatot, a szerzőt, hogy pénzt akarnak csinálni Anne Frank ügyéből, akik kiadói jogokkal rendelkeznek a világ legnagyobb példányszámban eladott és legjövedelmezőbb könyve felett...
- A gyilkosokban sokszor az hívja életre az ölésre való hajlamot, hogy képesek egyszerűen tárgyiasítani az embert.
- A munka, a cselekvés segít megőrizni a józan észt.
- Az állatok akkor is menedéket nyújtanak, amikor az emberek nem.

Hogy miért érdemes elolvasnod a Partvonal kiadó által gondozott, V. Csatáry Tünde fordításában megjelent könyvet? Mert, ahogy az a könyv egy részében áll: „A múlt része a jelen szövetének.” Tanulnunk kell(ene) belőle.

Idézetek a könyv hangulatából:
„El sem tudtam képzelni, mit érezhetnek, mikor mindent, amijük volt, hátra kellett hagyniuk – az otthonukat, egy élet során felhalmozott személyes tárgyakat, Anne cicáját, Moortjét. A múlt emlékeit. És a barátokat. Egyszerűen rázárták az ajtót a korábbi életükre, és eltűntek Amszterdamból.” (74. oldal)

„Ott emberfeletti erőfeszítés kellett ahhoz, hogy valaki életben maradjon. Tífusz, legyengülés – nos, igen. De biztos vagyok benne, hogy Anne a nővére halálába halt bele. Félelmetesen könnyű feladni mindent, és meghalnia annak, aki egyedül marad egy koncentrációs táborban.” (103. oldal)


Sajtótájékoztató: Nyomozás Anne Frank ügyében / Törőcsik Franciska / Bódi Mónika

Értékelés: 6/3
Cím: Nyomozás Anne Frank ügyében - Az árulás igaz története
Szerző: Rosemary Sullivan
Fordítás: 
V. Csatáry Tünde 
Kiadó: Partvonal
Oldalak száma: 400

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

KÉPTÁR: KACSINTGATOK, KATTINTGATOK

Olvasói élmény I Ilyen volt a Sors, szerelem, Toszkána

Olvasói élmény I Ilyen volt az Alul semmi? Veszélyek és esélyek a Covid idején