Olvasói élmény I Ilyen volt a Rögeszme

Volt az életemnek egy olyan szakasza, amikor egy gyászfolyamat során nem csak az elvesztett személyt sirattam, hanem folyamatosan attól féltem, hogy mikor tűnnek el mellőlem más szeretteim, aggódtam az egészségükért, azért, hogy még sokáig az életemben legyenek.

Nos, ebbe a világba kalauzolt el Jeff Abbott szuper pszichothrillere, a Rögeszme. A történetben adott egy lány, Mariah Dunning, akinek édesanyja egyszer csak eltűnik. Nincs arra bizonyíték, hogy a nő elhunyt volna, de olyan okról sem tudunk, ami miatt minden szó nélkül elhagyná a családját. A rendőrség Mariah édesapját, Craiget vádolja azzal, hogy ő ölte meg, tüntette el a nőt. Sőt, még Lakehaven város lakói, a szomszédok, a Dunning család környezete is a férfit gyanúsítja. Mariah nem bírja ezt az igazságtalanságot, így maga kezd el nyomozni édesanyja után. Egy bűnügyi blogger segítségével rájön, hogy egy másik nő is eltűnt a környékről, akit ráadásul szintén Bethnek hívnak. A sztori ennek az ügynek a felgöngyölítéséről szól, végül meg is kapjuk a borzasztó igazságot.

Bár nem ez a lassan beinduló könyv lett a kedvenc thrillerem, de az kétségtelen, hogy a szerző remekül tárja elénk a kirakós darabjait, jó érzékkel tartotta meg a figyelmemet, egy percig sem unatkoztam. A legjobb időben robbantotta a titkokat, fedte fel a valóságot. Tetszett, hogy főhősünk egy olyan lány, aki alapvetően visszahúzódó, kissé introvertált, mégis képes megnyitni a legkülönbözőbb embereket. Az olvasás során olyan témákkal foglalkozhatunk, mint az öngyilkosság, a gyász, a bosszú, a védelmező szülői szeretet, a sorstársak, a hatalom, a népszerűség iránti vágy.

Láthatjuk a könyv által, hogy:
- az emberek szeretnek mindennek okot tulajdonítani,
- vannak, akik mindig megtalálják a lehetőséget arra, hogy hazudjanak,
- az igazi szülői szeretet erősebb a legnagyobb szerelemnél is,
- azért, mert beszélgetünk valakivel a fájdalmunkról, nem biztos, hogy az illető érti, érzi is, hogy miről beszélünk,
- amikor valaki gyászol, annak a közelében nevetni sem mernek az emberek. Mintha tilos lenne örülni, boldognak lenni.
- a gyász néha csúnya tréfát űz az elmével,
- amikor túlságosan is hajtunk valamiért, elfelejthetünk a jelenben lenni. Ilyenkor olyan, mintha egy furcsa álomban lennénk, elmaradnak bizonyos részletek.

Neked ajánlom: Ha nem merültél még el a keményebb thrillerek világában, vagy nem kizárólag csak azt a műfajt kedveled. Ez az írás egy picit lassabb tempóban halad, nem okoz óriási feszültséget, időnként kiszámítható is, szóval elsősorban a „kezdőknek” ajánlanám a figyelmébe.


Idézetek a könyv hangulatából:
„Mintázatot keresni a káoszban? Igen. Mariah szinte rábólintott a képernyőn látottakra. Szabályszerűséget kell keresni. Mintázatokat. Pontosan erre van szüksége: olyan mintázatra, egy olyan magyarázatra, amely értelmet teremt az értelmetlenben.” (21. oldal) 

„Az édesanyja eltűnése után többen odamentek Mariah-hoz, hogy „imádkozni fogok érted”. Ilyenkor legszívesebben azt felelte volna: És mit gondol, mit fog azzal elérni? Ha Isten hagyta ezt megtörténni, gondolja, hogy az imájától majd meggondolja magát? Vagy csak azért imádkozik, hogy jobban érezze magát? Hogy hálát adjon azért, hogy nem az ő szerette tűnt el?” (52. oldal)

„Kellett neki egy új magyarázat. Egy új valóság. A régi elviselhetetlen volt.” (260.)


 Értékelés: 6/5
Cím: Rögeszme
Szerző: Jeff Abbott
Kiadó: JAFFA
Oldalak száma: 344

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

KÉPTÁR: KACSINTGATOK, KATTINTGATOK

David Lagercrantz elbeszélésében: Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic - Ezt olvastam

Olvasói élmény I Ilyen volt az Alul semmi? Veszélyek és esélyek a Covid idején