Ilyen volt A porcelánlány

Mörk Leonórát a Jaffa kiadó kommunikációs feladatokkal foglalkozó munkatársaként ismertem meg, így hát különösen kíváncsian nyitottam fel saját írásai egyikét, A porcelánlányt. A könyvek esetében (is) számomra a tartalom a legfontosabb, de persze szeretem, ha jól néz ki a borító, vagy szép illusztrációk kapnak helyet az írásban. A porcelánlány fedőoldalába első látásra beleszerettem. 


Leonóra könyve duplán időutazást jelentett számomra. Az egyik oka, hogy a történet két különböző idővonalon játszódik, a másik pedig, hogy a könyv hangulata nagyon emlékeztet néhány éve elhunyt, olvasni nagyon szerető nagymamám regényeire, amiket tiniként kölcsön kaptam tőle.

A porcelánlány középpontjában két fiatal hölgy áll. Egyikük az Instagramot sokat böngésző Lili, aki masszőrként dolgozik, saját fejlődésével foglalkozik. A másik szál főhőse pedig egy miskolci polgárlány, aki egyben Lili üknagymamája. Lili az Instagramon szörfözve ráakad egy vörös téglás udvarház képére, amelynek fotója ismerős számára a családi hagyatékában szereplő emlékkönyvből. Ennek a háznak, és a hozzá fűződő történetnek a felkutatását járja körbe többek között ez a közel 300 oldalas szórakoztató írás.

Amikor befejeztem az olvasást, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit írok erről a kortárs regényről, meglepődtem. Rájöttem ugyanis, hogy jó pár közös tulajdonságunk van Lilivel. Ilyen a „hidegallergiánk” (szeretjük a fényt, na!), az olvasás szeretete, az időről-időre előjövő szeplőnk, az önértékelési zavarunk, a természet, a tájak állandó fotózása.

Imádtam Leonóra szuper humorát, a századelővel kapcsolatos hiteles ábrázolását (részletesen ír az öltözködésről, a közlekedésről, a kultúrákról, a bútorokról), az általa kapott új ismereteket, a csodálatos helyszíneket. Az olvasás folyamán foglalkozhatunk olyan témákkal, mint a háború, a mindent átíró szerelem, a fiatalkori anyaság, a betegségek, a kiégés, a külföldre való kiköltözés, az önbizalom, vagy akár az urbex kalandok.

Gondolataim az olvasás során:
- Sok kártékony ember van hatással ránk. Ők azok, akik elbizonytalanítanak, önbizalomhiányt, maradandó sebeket okoznak. Jajveszékelnek akkor is, amikor mi is tudjuk, hogy hibáztunk, vigaszra vágynánk tőlük.
- Az igazi szövetség ott kezdődik, amikor kételkedés nélkül fogadjuk el egymás döntéseit.
- Nem csak azok az „áldozatok”, akik meghaltak, hanem azok is, akik itt maradnak.

Neked ajánlom:
- Ha szereted a két idősíkon zajló könyveket.
- Ha fontosnak tartod őseinket, a hagyatékunkat.
- Ha szeretsz utazni, kirándulni.
- Ha kedveled a szórakoztató szépirodalmi írásokat.

Idézetek a könyv hangulatából:
„Kultúrafogyasztásom két alapvető terméke a könyv és a zene, ha nem jutok hozzá folyamatos utánpótlásukhoz, elvonási tüneteket produkálok.” (186. oldal)

„Végighúztam az ujjam az öntött fémbetűkön, és arra gondoltam, miféle véletleneknek kellett kombinálódniuk ahhoz, hogy megszülessek én, és most itt állhassak az üknagyapám sírjánál. Sosem éreztem erősebben, milyen igaz a mondás, hogy mindannyian, akik itt élünk a földön, sikeres emberek leszármazottai vagyunk, különben egyszerűen nem lennénk itt.„ (245.oldal)


Értékelés: 6/5
Cím: A porcelánlány
Szerző: Mörk Leonóra
Oldalak száma: 292
Kiadó: Jaffa Kiadó

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

KÉPTÁR: KACSINTGATOK, KATTINTGATOK

David Lagercrantz elbeszélésében: Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic - Ezt olvastam

Olvasói élmény I Ilyen volt az Alul semmi? Veszélyek és esélyek a Covid idején