Ilyen volt az Ízek, imák, szerelmek

2010-es megjelenése óta az egyik kedvenc filmemet, töretlen lelkesedéssel a Ryan Murphy rendezte Ízek, imák, szerelmek alkotás jelenti. A sztori szerint a Julia Roberts alakította Liznek látszólag mindene megvan, házasság, ház, remek írói karrier. Aztán, ahogy a felszín alá ásunk, rájövünk, hogy semmi sem az, semmi sem olyan, aminek, amilyennek látszik. Liz elválik, majd hogy végre levegőhöz jusson, alaposan leápolja testét és lelkét, világ körüli útra indul csodás I betűs országokba: Itáliába, Indoznéziába, valamint Indiába. Így talál rá igazi gasztro élvezetekre, szellemének ápolására, belső egyensúlyára.

Eddig legtöbbször az az eset fordult elő velem, hogy először elolvastam egy könyvet, aztán néztem meg az abból készült filmet. Amikor nemrégiben megláttam, hogy a Partvonal kiadó gondozásában új formában adták ki az írást, nem volt kérdés bennem, hogy be kell szereznem. A könyv mára kultikus olvasmánynak számít, nem véletlenül, rengeteg bölcsesség, mély érzelem, szabadság, bátorság, erő, humor szerepel benne, például rögtön az első oldalak egyikén (14. oldal)  egy ilyen vallomással a szerzőtől: „Abban a pillanatban tudtam. Soha nem lesz saját gyermekem. Szerethetem a gyerekeket, örömömet lelhetem bennük, segíthetek más nőknek a gyerekeikkel kapcsolatos teendőkben… de soha nem lesz saját gyerekem. Szó szerint és átvitt értelemben is más irányba tartottam. Várt rám valami különleges feladat ebben a világban. Még nem tudtam, mi, de nem az anyaság.” A 10. évfordulós kiadásban az író elmeséli, hogy milyen élményeket, eseményeket kapott a világszinten nagy sikernek örvendő könyv, majd a film kapcsán. Hogy milyen érzések, egykori élmények ébredtek fel benne az újraolvasás közben. Gilbert elsődleges célja a könyvvel az egyensúly elérése volt, így a dzsapa-mala-hoz hasonlatosan 108. történetből áll. 36 rész szól Itáliáról, 36 Indiáról, végül pedig 36 Indonéziáról.


Gondolataim az olvasás során:
- A magány nem feltétlenül rossz dolog. Alapját jelentheti a nyugalomnak, a béke elérésének.
- Sokszor akkor derül ki, hogy milyen is a másik ember valójában, amikor elválni kényszerülünk tőle (párkapcsolatban, barátságban, munkában).
- Nehéz elfogadni az elmúlást. Pedig kiegyensúlyozottabb az az élet, ahol megbarátkozunk azzal a gondolattal, hogy minden elmúlik.
- Ha valamit (végre) valóban lezár az ember, történhet bármi, nincs visszaút. Törhet ki újabb világjárvány, vagy csapódhatnak repülők a város legmagasabb épületébe, akkor sem. Még ha érdeklődünk is néha a másik iránt, akkor sem engedjük már teljesen vissza, ezzel megvédjük magunkat.
- Időnként kell olyan dolgokat csinálnunk, amiket egyszerűen csak az élvezetért teszünk. Nem azért, hogy valamikor gyakorlati haszna legyen, csupán csak azért, hogy örömet okozzon nekünk.
- Csak az ostobák hiszik azt, hogy mindent tudnak a világról.
- Ha az érzések valóban intenzívek, néha máshogy reagálunk, totálisan az ellenkező reakció ül ki az arcunkra, mint amit valójában érzünk.
- Míg az egyik embernek kész őrültség egy életforma, a másiknak pont az jelenti a mennyországot.
- Ha elmerülünk az önismeretben, a lelkünkben, a történetekben, az bizony időről-időre mélyen eltemetett szemeteket is felhozhat. 
- Nehéz meló nem aggódni, nem görcsölni folyamatosan. Nem könnyű feladat egyszerűen csak szórakozni, szemlélni az eseményeket, jelen lenni.

Gilbert tökéletesen adja át az országok hangulatát. Olaszországot a dolce vitával, a pizzákkal, a megtapsolni valóan tökéletesen kidolgozott olasz hapsikkal, a focival, sajátos kifejezéseikkel, az olasz hangok tökéletes kavalkádjával. Megismerhetjük a Vipaszana-meditációt, a Balin általános „Honnan jössz? Hová mész?” kérdéseket, amiket idegeneknek is feltesznek. A négy bátyó jelenséget, a szexhormonok egyes működését, az önismeret fontosságát,a brazil nők kapcsolatát a megjelenéshez. Igazi kulturális csemege hát ez a kiadvány, számomra abszolút kedvenccé vált.

Neked ajánlom:
- Ha megfordult már a fejedben, hogy hátrahagyj mindent, új országban próbálj szerencsét. Vagy már meg is tetted.
- Ha szereted a belső utazásokat olvasni, magadban végezni.
- Ha szeretsz utazni.
- Ha szeretsz más kultúráktól csemegézni, tanulni, fejlődni.
- Ha érdekel a meditálás.
- Ha elfáradtál.
- Ha szeretnéd megőrizni az erőd.
- Ha békére, egyensúlyra vágysz. 

Idézetek a könyv hangulatából:
„Egyszer megkérdeztem Luca Spaghettit, hogy az olaszoknak is gondot okoz-e a lazítás, amikor vakációznak. Annyira nevetett, hogy motorjával majdnem egy szökőkútba hajtott.
- Egy fenét! – felelte. – Mi mesterei vagyunk az il bel far nientének.
Ez egy aranyos kifejezés, azt jelenti, hogy „az édes semmittevés”. Az olaszok híresek arról, hogy keményen gályáznak – főleg azok a sokat szenvedett kétkezi munkások, akiket bracciantinak neveznek (mivel csak a két karjuk – braccie – puszta fizikai erejére támaszkodhatnak). De a kemény munka ellenére is az il bel far niente mindig is nagy becsben tartott olasz eszménykép volt. Minden munkád célja az édes semmittevés, ez az a végeredmény, amiért magas elismerés jár. Minél kiadósabban és élvezetesebben tudsz henyélni, annál többet értél el az életben.” (80-81 oldal).

"Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk, és, ugye, mindenki erre vágyik. De az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, aki megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztasd az életed. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti a saját magad emelte falakat és életre pofoz. De hogy örökre vele maradj? Á! Az túl fájdalmas lenne. A lelki társak csak annyi időre tűnnek fel az életedben, amíg rá nem világítanak a személyiséged egy újabb árnyoldalára, aztán eltűnnek.” (168-169. oldal)



Értékelés: 6/6
Cím: EAT, PRAY, LOVE
Szerző: Elizabeth Gilbert
Magyar cím: Ízek, imák, szerelmek
Fordítás: Balázs Laura
Oldalak száma: 358
Kiadó: Partvonal

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

KÉPTÁR: KACSINTGATOK, KATTINTGATOK

David Lagercrantz elbeszélésében: Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic - Ezt olvastam

Olvasói élmény I Ilyen volt az Alul semmi? Veszélyek és esélyek a Covid idején