Ilyen volt a Macskabár: Nincs szükség hét életre - ebben az egyben is boldog lehetsz

Bár a borítója megfogott, alapvetően nem jutott volna eszembe, hogy elolvassam Sólyom Anna: Macskabár - Nincs szükség hét életre - ebben az egyben is boldog lehetsz című könyvét. A címlapról bár az általam nagyon kedvelt spanyol életérzés jutott eszembe, a macskák nem tartoznak a kedvenc állataim közé. A Partvonal kiadó sajtósa azonban figyelmembe ajánlotta az írást és mivel eddig egyszer sem csalódtam a javaslataiban, hallgattam rá. Milyen jól tettem.


Sólyom Anna ugyanis könnyed hangulatban, cuki történet formájában juttatott eszembe több olyan alapigazságot, ami a nyugalomhoz, a belső békéhez kapcsolódik. Igaz, ezek egyike sem új a számomra, mégis némelyikről időről-időre könnyedén megfeledkezem, ahelyett, hogy hasznos, mindennapi rutinjaimmá, mantráimmá válnának. Az olvasást követően pedig az is kiderült, hogy nem véletlenül jutott eszembe a borítóról Spanyolország, ugyanis a szerző ott él, az alapsztori ihletét a barcelonai Espai de Gats, avagy egy valódi macskabár adta, illetve maga a könyv először spanyolul jelent meg.

Az elbeszélés középpontjában adott egy szakítás után álló, cirmosokat nem szerető lány, aki mielőtt utcára kerülne, egy régi barát által ajánlott munkahelyen, egy macskabárban kezd el dolgozni. Alaposan fel is fordul a csajszi élete. Ez a történet igazi terápia lehet, hiszen olyan témákkal foglalkozhatunk az olvasás során, mint a gyermekkori törések, az elnyomott fájdalmak, az elakadt életek, a gyász, az állatok örökbefogadása, a rajtuk való segítség, az igazi barátságok, a kultúrák találkozása, a sorsszerűség, a komfortzónából való kilépés. Az én lelkemnek igazi felüdülés volt ez a kiadvány, amelyben Laura Stagnó csodás illusztrációi tették fel az i-re a pontot. Imádtam az élethű helyszín leírásokat, a remek humort, a kiegyensúlyozott hangulatot. Megtisztított sok negatív gondolattól, energiától.

Ami velem maradt az olvasást követően:
- A félelmek mögött nagy lehetőségek vannak.
- Az állatoktól, a természettől mindig lehet tanulni.
- Érdekes kis jellemábrázolásokat kaptam a cirmosok kapcsán, akiktől immáron kevésbé tartok.
- Jobb időnként falakba, akadályokba ütközni, mint egy cél nélküli úton haladni.
- A gyász során azért gyújtunk mécsest, hogy az elhunyt visszataláljon az őseihez. Bevallom, korábban azt hittem, hogy azért, hogy velünk maradjon az elvesztett szerettünk.
- Sokszor olyan dolgokon problémázunk, amiknek nincs is igazi jelentőségük.
- Minden időszakos. Az élet is.

Neked ajánlom:
- Ha imádod a cirmosokat.
- Ha semmit nem tudsz a macskákról.
- Ha nem kedveled a cicákat, de szeretnél máshogy tekinteni rájuk.
- Ha úgy érzed, időnként elveszíted a kontrollt az életed, a nyugalmad felett.
- Ha tisztában vagy a kiegyensúlyozottsággal kapcsolatos bölcsességekkel, mégis nehéz elérned, hogy a rutinod részéve váljanak.

Idézetek a könyv hangulatából:
„Kislánykora óta nyomasztották a vasárnapok. Ahelyett, hogy élvezte volna a szabadnapot, mindig attól szenvedett, hogy mindjárt hétfő lesz.” (47. oldal)

„Aki kíváncsi, hamar megöregszik – mondta Yumi. – De én mindig is úgy gondoltam, hogy ez egy téves mondás. Épp, hogy a kíváncsiság hiánya az, ami elsorvaszt. Ha valaki nem álmodozik többé, ha már semmire sem vár, és nem is akar kilépni a komfortzónájából, akkor elkezd haldokolni.” (213. oldal)



Értékelés: 6/5
Cím: Macskabár - Nincs szükség hét életre - ebben az egyben is boldog lehetsz
Eredeti mű: Neko Café
Szerző: Sólyom Anna
Fordító: Mester Yvonne
Oldalak száma: 238
Kiadó: Partvonal

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

KÉPTÁR: KACSINTGATOK, KATTINTGATOK

David Lagercrantz elbeszélésében: Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic - Ezt olvastam

Olvasói élmény I Ilyen volt az Alul semmi? Veszélyek és esélyek a Covid idején