Ilyen volt a Napsugárlány - egy rendkívüli élet

Ültél már egy kanapén egy Emmy-, Golden Globe- és Screen Actors Guild-díjas színésznővel? Én sem, de ehhez az álomhoz tudnám hasonlítani azt az olvasói élményt, amit a Partvonal kiadó gondozta Napsugárlány - egy rendkívüli élet című kiadvánnyal kaptam. Nem tartozom a Vészhelyzet generációhoz, de Julianna Margulies tehetségére több alkalommal, több alkotásban felfigyeltem már, legutóbb az általam nagyon kedvelt The Morning Show-ban vett meg magának kilóra. 

Margulies egy nagyon-nagyon alázatos, tündéri nő, aki bensőséges hangulatú könyvében bátran engedi közel magához az olvasót. Szolgalelkűsége nem véletlen, hiszen elvált szülők gyermekeként, igazi vándorcigányként cseperedett fel. Ráadásul olyan mintákkal, mint az édesapja, aki a bonyodalmaktól mentes életet kedveli, a konfliktusokat messziről elkerüli, valamint a mindenbe belekezdő, ám semmit be nem fejező, könnyelmű, férfiakat faló édesanyja. A színésznő az írásban lefesti előttünk gyermekkorát, a barátait, a családi életét, az iskolai éveit, a lovaglás iránti szenvedélyét, a versenyeit. Sokan a felnőtté válás könyveként emlegetik a kiadványt, szerintem sokkal inkább a tudatosság könyve. Már csak azért is, mert ha valaki maga írja meg a memoárját, sok-sok olyan csomót bogozhat ki magában, amelyeket korábban idő, erő, bátorság hiányában inkább bezárt egy fiókba, nem foglalkozott vele. Akadnak hát itt őszinte barátságok, narcisztikus partnerek, sérelmek, kendőzetlenül mélyről jövő gondolatok, nagy bukások, nagy sikerek.



Megtudtam a szerzőről, hogy:
- Milyen, amikor egy kisgyereknek szinte egyáltalán nincs biztos pontja az életében.
- Bár Margulies tipikusan az az ember, aki a színészetre született, mégis nagyon kalandos, hosszú út vezetett el odáig, hogy például a Vészhelyzet sorozatába bekerült.
- Milyen lelki folyamatok vezethették el oda, hogy visszautasítsa a Vészhelyzet folytatását, valamint további egészen elképesztő, sok milliós ajánlatokat.
- Hogyan tanulta meg elengedni azt, hogy mit gondolnak róla mások.
- Lakott már egy házban olyan emberekkel, akikkel nem élt együtt. Bár nem ideális ez a helyzet, de elviselhető.
- Bár a vándor életmód kívülről nagyon vonzó, rengeteg fájdalmas árnyoldala van. Julianna például mindig szeretett volna tökéletesen beilleszkedni az adott környezetébe, ám ő mindig, mindenhol „más” volt.
- Tényleg sokkal könnyebb mások életét vizsgálni, - legyen az szerep, vagy barát, ismerős - mint a sajátunkat.
- Milyen volt felszolgálóként dolgozni egy olyan étteremben, ahol olyan sztárok vendégeskedtek, mint Julia Roberts, Prince, Elizabeth Taylor.
- Nagymamája az első nők között volt, akik a New York-i Egyetem Jogi Karán végeztek. Ezzel pedig egy csodálatos körforgás indult el, hiszen Margulies 7 éven játszott ügyvédnőt A férjem védelmében című sorozatban. Ilyen érdekesség az is, hogy gyerekként tiltották a tévétől, legnagyobb sikereit mégis ott érte el felnőttként
 - Hogyan találta meg a saját hitét, azokat a dolgokat, amik fontosak. Neki, nem másnak.

Mi a közös bennem és a Golden Globe-díjas színésznőben?
- Hogy mindketten az életünkben tudunk több narcisztikus embert, akiknek van, amikor túl nagy hatalmat adunk a kezükbe. Például annak a hatalmát, hogy az adott személy döntse el, hogy nekünk jó vagy rossz napunk van-e éppen.
- Hogy az évszakok változása az előrehaladást, az újrakezdést jelenti számunkra.
- Hogy utálunk késni.
- Hogy olyan sokáig nem fizették meg rendesen a munkánkat, hogy amikor fordul a kocka, nehéz elhinnünk: nem kell minden centet, forintot félretenni.
- Hogy sokszor érezzük úgy: ugyan felmászunk a hegyre, a csúcsot sosem érjük el.
- Hogy listákat írunk, a rendszerben hiszünk, utáljuk, hogy tévedhetünk.
- Hogy a szabadidőnket nagyon ritkán tudjuk gondtalanul kiélvezni.
- Hogy sosem szabad fütyülnünk a megérzéseinkre.

Neked ajánlom: Ez az írás tökéletes társ lehet az önfejlesztő utadon, a befelé figyelés napjaiban. Elsősorban nők kezébe adnám, korosztálytól függetlenül.

Idézetek a könyv hangulatából:
„Nem emlékszem, volt-e olyan időszak az életemben, amikor nem éreztem meg mások érzelmi hőfokát.” (28. oldal)

„Belevetettem magam a színház világába, izgatottan vártam minden órát, és felfedeztem egy helyet, ahol végre szabadon engedhettem azt sok érzést, amely éveken át gyülemlett fel bennem: a szorongást, amit elnyomtam kisgyerekként, amikor mindig ismeretlen helyekre költöztünk. A haragot, amit lenyeltem, amikor anyám elvitt a nővéremtől és az apámtól. A visszautasítást, amit apám részéről éreztem, de sosem adtam neki hangot. A félelmet, amit tudat alatt hurcoltam magammal, mint egy nehéz hátizsákot, hogy ha arra kerül a sor, az anyám elhagy majd egy férfiért. Ezek az érzések ott bujkáltak valahol bennem, csak elkerültem, hogy szembesüljek velük, mert nem akartam „nehéz gyereknek” vagy „hálátlannak” tűnni.” (127. oldal)


Értékelés: 6/6
Cím: Napsugárlány
Eredeti mű: Sunshine Girl: An unexpected life
Szerző: Julianna Margulies
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Oldalak száma: 383
Kiadó: Partvonal

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

KÉPTÁR: KACSINTGATOK, KATTINTGATOK

David Lagercrantz elbeszélésében: Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic - Ezt olvastam

Olvasói élmény I Ilyen volt az Alul semmi? Veszélyek és esélyek a Covid idején